Most mindent egylapra tehetsz fel, újraindíthatsz.

A kommunikációval meg tudsz újulni, és el tudsz indulni teljesen új úton, ami célodul szolgál.

Megerősítés: A párkapcsolat az elengedésen keresztül fejlődik, mégpedig az álmok elengedésén
keresztül. A megálmodott boldogság semmit sem ér. Elsőként ezt az álmot kell elengedni: Most rátaláltam arra, amit gyermekkoromban elmulasztottam. Ennek az álomnak az áll a hátterében, hogy a gyermek végre megtalálja az anyját, aki mindent valóra vált. Ez ugyanúgy érvényes mind nők, mind férfiak esetében.

Két ember akkor szeret egymásba, ha a férfiban vagy a nőben élő gyermek megsejti a másikban a tökéletes anyát.

A szerelem azért is vak, mert a szerelmes ember nem olyannak látja a párját, amilyen valójában. Csak fokozatosan tanulja meg olyannak látni, amilyen, és azért szeretni, amilyen. Ez tehát az egyik oldalon a halál folyamata.
A párkapcsolat bizonyos értelemben mindig az elengedés, a halál begyakorlására
szolgál. Itt lehetséges ugyan az egység legintenzívebb megtapasztalása, de mindig
beteljesületlen marad, mert mögötte ott vár egy másik egység, egy sokkal nagyobb,
amelybe fokozatosan kell belenönünk. Ezt nevezem időnként ős-mélységnek.

Ez az alap, amelyből az élet kiemelkedik. A férfiak és a nők közösen, ám különbözően
emelkednek ki belőle, ismét visszasüllyednek bele, és ott eggyé válnak.

A párkapcsolat ennek a magasabb egységnek az irányába fejlődik, és ez részben fájdalmas,
részben teljességet nyújtó folyamat.

A párkapcsolatban bekövetkező válságok ennek a pusztulási folyamatnak a részei. Ám a halál része az életnek, így is lehet nézni. Időnként előfordul, hogy valaki
túl korán hal meg, vagy túl korán engedi el az életet: ez megfosztja a folyamatot a
beteljesüléstől. Tehát mindennek a maga idején kell történnie.

Bert Hellinger

Megerősítő áldás: Charlie Chaplin: Az élet

,Megbocsátottam a megbocsáthatatlant.
Megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket
és elfelejteni az elfeledhetetlent.
Sokszor cselekedtem indulatból.
Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban,
akiktől sosem vártam volna.

Öleltem, hogy védelmet nyújtsak…
és nevettem, mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek – de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek,
de nem tudtam visszaszeretni.

Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szeretetet
és esküdtem örök hűséget, de
volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás vagy fényképalbum lapozgatása
közben és felhívtam valakit,
csak azért, hogy halljam a hangját.

Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem, meghalok a vágytól és
féltem, hogy elvesztek valakit, aki
nagyon fontos számomra ( a végén mégis elment )
DE TÚLÉLTEM.

És még most is élek!
Az életet nem csak túlélem …
és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd … ÉLJ!
A harcba elszántan kell menni,
az életet szenvedélyesen átölelni,
emelt fővel veszteni
és merészen győzni.
Mert a világ a bátraké és az
ÉLET TÚL SOKAT ÉR
ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!