Szombaton a Plútó a Vénusszal, vagyis a Szenvedély Mágusa és a Szerelem Istennője egyesül a Vízöntő jelében.

Radikális megújulás a kapcsolatainkban, amit valami mágikus erő vezet…a bennünk lévő lélekszenvedély.

Nagy erők mozdulnak most meg a megtisztulás és a felszabadulás érdekében. Nem mindennapi lehetőségek kapui nyílnak meg a minőségi átalakulásra, a bennünk lévő életöröm, és életszerelem felébresztésére. És ezek akadályoztató mintáinak felszámolására.

Nem hárítok, nem határolódom el, és nem hagyom, hogy berántson az illúzió a karma kerekébe, hanem engedem, hogy átégjen rajtam és ezáltal egyszer és mindenkorra felszabadulok.
Nagyon ritka képesség. Ez a Plútó radikális ereje.

Aki bele tud állni a plútói tűz közepébe meg fogja tapasztalni, hogy csak a salak ég le róla, csak az a sok hamis szerep, amivel tévesen azonosította magát.
Az emberek menekülnek a felkavaró érzésektől, mert nem képesek uralni, és képtelenek szembenézni azzal, hogy nem képesek uralni.

A bennük lévő mélységes erőket.
Amivel szembe tudok nézni, annak nincs fölöttem hatalma. Amíg bújkálok, addig üldözött vad vagyok. És csak ismétlem ugyanazokat a mintákat minden találkozásban.

Ha viszont a bennem is ott lévő isteni szeretettel megtisztítom és visszafogadom az árnyakat, amelyek attól váltak árnyakká, hogy megtagadtam őket, akkor újra kinőhetnek a szárnyaim.

A Plútó Vízöntőbe lépésével az árnyaink felszabadításának időszaka jött el. Eddig rabságban tartottuk őket, hogy megvédjük magunkat attól, amilyenné nem szerettünk volna válni.
De pont azok az erők irányítottak a leginkább, amelyeket megtagadtunk.
És közben megvédtük magunkat az Élettől.

A felszabadult, őszinte, önazonos élettől.

Amíg a párkapcsolati árnyainkkal nem nézünk szembe, addig az az “ideális” is illúzió marad, amit keresünk.
És nem értjük miért nem jön össze amire vágyunk, mi a gond velünk, mi a gond a nőkkel, a férfiakkal.
Amíg valami általunk elképzelt ideálisat keresünk, addig újra és újra megkapjuk az árnyainkat díszcsomagolásban, és mi újra és újra rémülten ellökjük őket, anélkül, hogy átvennénk a valódi ajándékot, amit hoznak.

Ami mélységesen felkavar nem azért jön, hogy bedaráljon, és nem azért, hogy elmenekülj, hanem azért, hogy felszabadítson végre.

Az tér vissza az életünkbe újra és újra, aminek ellenállunk és amibe vakon sétálunk bele.
Mindkettő illúzió.

Akard látni a Valóságot
Találd meg a titkos kulcsot önmagad felszabadításához, és élj örömben. Élj szerelemben.
Botos Orsolya

Megerősítés: A Nő nem főz. Hanem táplál.

Van, hogy étellel, van, hogy figyelemmel, érintéssel, a nevetésével, a táncával, a szavaival, a csendjével vagy az ölével.

A Nő nem mos. Hanem tiszta jelenléte segít megtisztulni az élet porától, a nap nehézségeitől, a kihívások verejtékétől azzal, hogy jelen van, vagy hogy kérdez és meghallgat.

A Nő nem takarít. Hanem támogat.
A Férfi önmagává válásának útját, azzal, hogy Szeret. Szereti magát, és ezáltal a Társát.

Ebben van a Nő ereje és ez a “feladata”…

A Nő egyetlen “dolga”, hogy Önmaga legyen. Örömteli, felszabadult, lágy, pajkos, áramló, világokkal táncoló.

A Nő nem csinál. Hanem varázsol.

A Nő nem akar. A Nő befogad és továbbad. Az Égtől a Földnek, a Földtől az Égnek.

A Nő nem szétteszi a lábát, hanem megnyitja a Szívét.

A Nő nem hisztizik, hanem érez.

A Nő nem követel, hanem követ. A Szívét.

A Nőnek nem a konyhában a helye, hanem ahol lenni szeretne.

A Nő senkinek sem szolgája. Ő maga választja a szolgálatot, azt az egyet, mellyel az Eget és a Földet köti össze.

És lehet, hogy főz is, és mos és takarít. Ha akar, ha kedve van, ha ideje van. Ha szívből jön…

Ha egy Nő odabent rendben van, a világában is rend van.