Olyan időket élünk, amikor divatba jött az érdeklődés hiánya.

Egy olyan korszakban, amelyben egy komoly kapcsolatnak már nincs ideje és helye.

A kapcsolatokat és a szerelmet felváltották a gyorsan eldobhatóak, amelyek elvileg csak a testi szükségleteket és vágyakat elégítik ki.

Nincs időnk és vágyunk a szeretteinkkel beszélgetni, hiszen otthon bármikor, kényelmesen hajnalig, egyetlen kattintással bárkivel kapcsolatban maradhatunk.

Rengeteg ajánlatunk van, és ha sikerül is, lehet, hogy egy képzeletbeli párkapcsolati szemetesben kötünk ki.
Olyan időket élünk, amikor a szerelem tiszta és szép érintéseit felváltották a közösségi oldalakon a gyors üzenetek, és az első randi az ágyneműk közé kerül, nem pedig két kéz gyengéd érintése.
Manapság már nem létezik virágot vinni randira.

Első látásra szerelembe esni szinte lehetetlen, hiszen a mobiltelefonok és számítógépek hideg kijelzőit váltották ki a szembe nézés.
A városokban üresek az utcák és a parkok, senki sem ír bele romantikus történeteket.
Ha sikerül párkapcsolatban élnünk, ahogy ma büszkén mondják, akkor csak arra a pillanatra, amikor az érdeklődés csúcsán vagyunk, hiszen a legtöbbnek van egy másik ász a tarsolyában, egy másik potenciális partner vár a sorukra.

Olyan korban élünk, amikor az emberek eldobható javak lettek, hogy a hűség legendává vált, amit már senki sem hisz.
Kevesen mernek szeretni, és nem csodálkozom, mert a jobb alternatíva, ha elrejted a szíved attól félve, hogy megbántanak.

Kevesen olvasnak verseket, rabul ejtenek minket a képmémek és a különböző nonszensz dolgok az interneten.
A szórakozás lehetetlenné vált alkohol, drog és pornó nélkül.

Olyan mélyre süllyedtünk, hogy aki ír és levelez, rajzol, énekel, szeretteivel időt tölt, az más szemében hülye.
Olyan korban élünk, amikor a szeretet félelmet kelt bennünk, és lemondtunk a jogunkról, hogy jobban és szebb életet éljünk, mint most ….

Megerősítés: Te vagy a természet

Amikor az ember nincs jól, nem véletlen, hogy számára a legjobb tanács kimenni a természetbe.
Mert a természetbe menni, az otthonba való visszatérést jelenti.

Te nem a természet rajongója vagy szerelmese vagy, hanem te ‘vagy’ a természet.
Ugyanolyan természet vagy, mint a fák a kertedben és a méhek a piknikeden.
Arra terveztek, hogy a vadonban éld a napjaidat együtt a társakkal és a növényekkel, de a fejlődésnek, az emberiségnek más tervei voltak mindannyiunkkal.

Így hát napról napra az otthonunkban vagyunk, de soha nem otthon.

A leggyorsabb út vissza önmagunkhoz, a belső békéhez, mezítláb lenni a fűben, a karokkal a fákat ölelni, a fejet a felhők felé emelni, a szívvel az erdőben lenni.
Tedd vízbe csontjaid, amikor csak teheted, szagolj meg minden virágot, amit látsz, és morzsolj földet a gépelésben megfáradt ujjaid között.

Te vagy a természet, menj haza, időről-időre.
Sok mindent ad majd neked, még olyat is, amiről nem is gondoltad volna, hogy hiányzik.

~ Donna Ashworth : Wild Hope
Forrás: Cosmic Dancer