A Szaturnusz Mester (méltón viseli nálam ezt a nevet immár 7 éve, hisz ő a mi belső Mesterünk) megállt a visszafele vándorló útján, hogy összegezve eddigi tapasztalatait elinduljon újra előre és véghez vigye mindazt, ami a tapasztalatok által beérett.

Amikor szaturnuszi időben vagyunk két dolgot érezhetünk egyértelműen: valaminek lejárt az ideje és valaminek eljött az ideje.

A Halak jelében a lezárásnak most kifejezetten nagy szerepe van. És minden lejárt idejű, méltatlan minőség lezárásával egy tisztább, szabadabb jövő magvait vetjük el, ragyogják a Vízöntő jövőbe ömlő vizének csillagai.
Valami, ami fontos volt, vagy fontosnak tünt…befejezedődik…és megérzed, hogy hirtelen mekkora tehertől szabadultál.

Megérezheted, hogy valójában nem is volt az jó neked, csak valamilyen elmei berögződésből ragaszkodtál hozzá.
Amikor valamiről azt sem tudod miért csinálod, de csinálod…talán mert valamikor jó volt, bevált, de közben nem vetted figyelembe a jelen valóságát.
Hogy ez most már nem az,
vagy én nem vagyok már az.

Sok mindenben érezhetjük úgy, mint hogyha valami végső elszámolás lenne. Hogy amit be akarunk fejezni, amit el akarunk rendezni, amire pontot akarunk tenni…
azt nem lehet tovább halogatni.

És, hogy elég volt azokból az illúziókból, amelyekkel pörgetjük a karma kerekét életeken át. Ideje szintet lépni.
A Halak jelében a legmélyebb érzéseink adják a választ mindenre. Mindenki képes rá, hogy kapcsolódjon a mélyebb önvalójához, ha lecsendesíti a zajongó gondolatokat és ráhangolódik a finomabb érzetekre.
Most ne akard siettetni a külvilág dolgait, csak légy jelen annak, hogy milyen érzések jelennek meg benned.
Mit érzel a testedben, és hol érzed?

Mélyről jövő érzéseket figyelünk. Csak gyere ki a fejedből és engedd meg, hogy megmutassa magát a te belső valóságod.

Az elmét el lehet kápráztatni, be lehet húzni az illúzióba, de a lelked mélyén mindig tudod, hogy mi az igazság.
Mi az, ami Igaz Érték, és mi az, ami elterelés attól, aki valójában vagy.
A Halak Szaturnusz egyik legfontosabb hozadéka lehet, hogy végre józanul kezdjük érezni a dolgokat és nem az illúzióinkon keresztül.

Amikor a Szaturnusz aktiválódik bennünk olyan, mintha azt mondaná: jól van gyermekeim, eddig hagytam, hogy játszadozzatok, de most már ideje felelősséget vállalni és megérkezni egy érettebb minőségbe.
Te is érzed ugye erről meg erről, hogy nem a valódi utad, csak tapasztalatot hozott, megtanított valamire, és most már ideje előhozni magadból azt, amiről pontosan tudod, hogy benned lakozik?
És nemcsak álmodozni, nemcsak beszélni róla.

Igen, eleget tanultál már, igen, fel vagy már készülve, nem szükséges már több pótcselekvés, nem kell már mások mögé bújnod, mások szavait ismételgetned.
Légy most már az, aki Vagy és tedd, amit érzel.
Botos Orsolya

Megerősítő áldás: Szaturnuszi energiák, főképpen a kvadrátok mindig az időről szólnak és az ahhoz való hozzáállásunkról. Arról, hogy mennyire rezgünk a jelenben, mennyire vagyunk szinkronban azzal, aminek éppen lennie kell.

d
Az Idő illúziójában élünk, amiben a látszólag egymás után történő dolgok, a fény és sötét váltakozása, a fiatal és öreg káprázata, a van-volt-lesz igeidői élnek bennünk.
Miközben tudjuk, hogy az Idő olyan formában, ahogyan a hétköznapokban ismerjük, nincs.
Csak az ember képes arra, hogy mérni, értékelni, szabályozni kezdjen valamit, ami nem is létezik…sok mindennel így van ez.
Az Idő csapdája az, hogy azt hisszük, annak múlása állandó. Ez nincs így. A földi órák és mérőeszközök szerint természetesen igen, de az Idő, csak úgy mint a gravitáció és más általunk szabályokba szuszakolni akart tényezők és energiák – változnak.
Ilyen az Idő is.
Az Idő ugyanis mindig attól függően változik, hogy mi magunk éppen milyen állapotban rezgünk életünk saját Idővonalán.
Az emberi dimenzióban a Szaturnusz gondoskodik annak energetikai szövetéről, mintázatáról, hogy a dolgok a megfelelő időben megtörténjenek, és az történjen meg, aminek meg kell. Akár tetszik, akár nem. Ő felel azért, hogy mindaz, aminek életünkben vállalt nehezítése van, azt megtapasztaljuk, végigmenjünk rajta. Amikor a “küszöb őreként” emlegetjük, sokszor nem értjük, hogy ez mit jelent.
Nincs olyan, hogy “addig nem enged tovább, amíg valamit meg nem tanultunk”.
Szaturnusz nem egy rideg matek tanár, aki körmöst ad, ha nem jól csinálunk valamit. Mégis ezt erőszakolják belénk.

Az ő energiája, mint ahogy minden más égi energia, ennél sokkal többről szól.
Ő egy elválasztó, struktúrákat biztosító energia a földi és a multidimenzionális tér és lét között. Őt nem érdekli az, hogy mi mit kezdünk a tapasztalasáinkkal, ő csak biztosítja az ahhoz szükséges közeget.
Ő az, aki fenntartja számunkra a mi dimenziónk látszatát és a dualitást. Ezért nem fogjuk sosem megszűntetni, vagy meghaladni sem. Csak azzal, ha meghalunk. Ez a dimenzió ezért létezik… Tökéletesen hidegen hagyja az, hogy mi milyen cimkéket aggatunk rá, és az sem érdekli, hogy ezeket hogy ideologizáljuk a fejükben megvilágosodásként.
Őt meghaladni nem lehet, mint ahogyan semmilyen olyan energiát, ami azért van, hogy a Sorsunk szövetének futását fenntartsák.

Idelenn a földön nem vagyunk Istenek, és Szaturnusz ennek a határnak a falait őrzi.
Emlékeztetni, visszavezetni tud ahhoz, ami a bennünk is ott élő isteni energiához kapcsolódik, de átlépni ezt a határt ő maga nem engedi. Ezért van ott.

A világunk létezése, működése, láthatósága, tapasztalhatósága, ezeknek az energiáknak az összefonódásából jön létre. És így lettek ők számunkra “bolygók” az égen, hogy utat mutassanak. De ők nem bolygók…
Valahogy beitta magát a köztudatba az a frázis, hogy Szaturnusz a nagy tanítómester. Mintha minden csak tőle függene, mintha mások nem is lennének az égen.
Mindenféle emberi elképzeléssel felcicomázták, és tőle félünk sokszor a legjobban. Miközben ő az, aki minden körülmények között megtart – ameddig csak lehet…
Had kérdezzem meg…amikor a Plútó van játékban és gyilkosságokat, rablásokat, erőszakokat, háborúkat hoz, azt nem vesszük tanításnak?

Amikor a Neptun kitakarja előttünk a valóságot, és rávilágít fájóan az illuzióinkra, amikor hazugságokra, megcsalásokra, ármányságokra derít fényt az életünkben, akkor az miért is nem tanítás?
Amikor az Uránusz a maga hirtelenségével kirántja alólunk a szőnyeget, amikor teljesen váratlan eseményekkel megrengeti a biztos talajt a lábunk alatt, amikor egyik-napról a másikra veszítünk el valamit vagy valakit, az miért nem tanítás?
Amikor a Jupiter felfújja az egónkat, az akarásunkat, a hiúságunkat, a pénzsóvárgásunkat, a magamutogatásunkat, az miért is nem tanítás?
Ember! Minden tanítás.

Minden Mars utáni bolygó (nem csak a Szaturnuszon túli…) energiája tanítása. Minden!
Minden helyzet, ami az életünkben teremtődik, tapasztalás és tanítás. Nem csak a Szaturnuszi energiák, hanem az összes többi is.
Sem Szaturnuszt, sem a többi energiát nem érdekli az, hogy mi mit gondolunk róla, ők csak tartják számunkra a teret, hogy a tapasztalásaink megvalósuljanak.
És ha nem tanultunk belőle, akkor majd tanulunk legközelebb. Nincs olyan, hogy nem enged tovább. Már miért ne engedne?

Holnaptól nem kel fel a Nap, ha éppen nem világosodtunk meg egy Sztaurnuszi leckétől? Dehogynem. Életünk végét egyébként sem Szaturnuszi energiák jelölik, ez nem az ő hatásköre…
Minden menni fog tovább. Új kör kezdődik,vagy így, vagy úgy. Tovább fogunk menni.
A karma jelentése: sorssá vált tett.
Ennek analógiáit, és az ehhez szükséges Téridő fenntartását biztosítja a Szaturnusz.
Ha pedig azt érezzük, hogy az idő ólomlábon jár, nem halad, nem történik semmi akkor, amikor mi szeretnénk, akkor tudhatjuk, hogy a saját Idővonalunkhoz képest tudatilag egy olyan rezgésben vagyunk, ami a jövő felé sietne, ezért visszafognak bennünket.
Amikor repül az idő, amikor túl gyorsan telik, amikor nem akarjuk még elhagyni azt a rezgést, amiben benne vagyunk, (legyen ez egy első randi) akkor tudhatjuk, hogy a látszólagos múlt rezgésében rekedtünk és kiszedni igyekeznek minket belőle.

Az Időt mindig annak függvényében érzékeljük, hogy mi milyen tudatállapotban vagyunk ahhoz képest.
És amint a saját Jelenünkbe érkezünk, megérkezünk egy békés, “minden időben történik” állapotba, a nehézségek ellenére is.

Ne gondoljuk azt, hogy Szaturnusz a legnagyobb “ellenségünk”. Nála sokkal galádabb energiák szövik a sorsunk szövetét. Ő azért felel, hogy aminek meg kell történnie, az a maga Idejében történjen meg.
És bármilyen furcsa, de minden nehézség között, épp az Ő energiája az, ami megtart minket ebben a világban. Ő ad struktúrákat, egyedül nála van annak a kulcsa, ami a világunk és benne a mi megtartásunkhoz szükséges.

Tanuljunk meg másképp nézni Szaturnuszra. Ideje van, mint ahogyan sok minden másnak a spirituális világban.
Ha minden ránk omlik, ha minden erőnk elvész, ha betegek leszünk, az nem őmiatta van…
Ő lesz az, akinek köszönhetjük azt, hogy lesz erőnk kijönni belőle.
Szelényi Eszter