Nemcsak a bőséget és jólétet kapod meg ha új dologba kezdesz, hanem valami friss, új energiát is, ami segít az egyensúlyod megteremtésében.

Most yinyang egyensúllyal mértékletességet tudod gyakorolni, ami azt jelenti, meg tudod teremteni a belső békédet is, ami segíti a kiegyensúlyozottságban, a boldogulásodban is.

Bevonzol olyan embereket és segítőket akik gyümölcsöző módon hatnak rád, a munkádra, a karrieredre, a pénzforrásodra. Megsokszorozzák az életenergiádat, és életigenlésedet is. Ami pozitív gondolatokkal, tettekkel ruház fel téged.

Megerősítő áldás: Virtuális illúzió.

Neked, hogy hívják az élettársad?
Samsung, Huawei, Lg, esetleg IPhone?
Viccesnek találod? Pedig nem annyira az.

Társadalmunk elmagányosodása töretlenül folytatódik, miközben emberek az okostelefonjukkal folytatnak aktív “szexuális” életet. 0-24 ben nyomkodunk, posztoljuk mikor lehullik a zokni az asztalról, élőben kakál a cica, vagy mikor társaságban, diszkrét szellentések közepette kedvesen mosolygunk a kamerába. Közvetítjük a családi eseményeket,(élőben) olyan idegen embereknek is, akiket sosem láttunk. Nem a gyerekünkkel, hús vér élettársunkkal vagyunk elfoglalva, hanem azzal, hogy minél többen lájkolják a fagylaltkelyhet, amit posztolunk. Meghitt családi eseményekre sem azért járunk, hogy jól érezzük magunkat, hanem, hogy olcsó kirakatot rendezzünk belőle, jórészt vadidegen embereknek.

Felütötte fejét egy új szeretkezési forma, a csetkaland, ahol fényévnyi távolságból is képesek vagyunk egymás privát szférájába hatolni, két mosogatás, ebéd, vagy kávé között.
Itt nincsenek káros mellékhatások, ebből nem lesz nem kívánt gyerek, de valós kapcsolatok hullanak szét, egy kis virtuális örömködés miatt, amit egy villogó kijelző imitál.

A technológia egyre hatékonyabban összeköt minket, de ezzel egy időben, totálisan el is távolít egymástól.
Ma ott tartunk, hogy élettársi, házastársi kapcsolatainkat okostelefonjainkkal éljük.
Nem ritka, mikor egy lakótéren belül csetelnek párok, családok, pedig csak néhány méterre vannak egymástól.

A mai fiatal generáció már ebben nő fel, és gyakorlatilag, elkeserítő arányban, totálisan alkalmatlanok is, a virtuális téren kívüli kapcsolatokra. A szelfi terhódítása olyan méretű, hogy az emberek piaci kofákhoz hasonlóan “árulják” magukat a közösségi oldalakon, lájkokat számolgatva, ugyanakkor belül üres és magányos…

Hová vezet mindez? A valós, fizikai kapcsolatok elsatnyulnak, és átveszik helyüket az okostelefonok, mégis egyre magányosabbak vagyunk. Már nem tudunk egymáshoz értelmesen, kulturáltan szólni, mert egyszerűbb küldeni egy smiley – t. Olyan emberek küldenek egymásnak ünnepi jó kívánságokat, akik soha nem találkoztak. Semmit nem tudnak egymásról, és ha az utcán össze futnak, vakon elmennek egymás mellett.
Szókincsünk és szellemi teljesítményünk egyre gyatrább, egyre inkább fogalmunk sincs, hogyan kell ápolni, fenntartani egy valódi kapcsolatot.

Ez a jelenség még azokat a valóságos kapcsolatokat is veszélyezteti, melyek jelenleg még működnek. Ugyanis a párok már sokkal több időt töltenek a telefonjukkal, mint egymással.

Az emberek elszigetelődése óriási méreteket kezd ölteni, ez nem csak társadalmi, de világjelenség is. Egy friss kutatás szerint, átlagosan napi 132 szer vesszük kezünkbe a készüléket, csak, hogy ellenőrizzük nem-e irt valaki, valamit. Ha csak fele annyi időt töltenénk egymással, mint amennyit telefonjainkkal, egész más irányt venne a világ. Akkor vissza találnánk egymáshoz, és rájönnénk, hogy nem attól működik a világ, ha egy fényes kijelzőt nyomkodunk egész nap, hanem attól, ha valóságosan szólunk egymáshoz.

A jól ismert közösségi oldalak, sokkal több házasságot és kapcsolatot tettek eddig tönkre, mint amennyit elősegítettek. Sokszor nem is történik fizikai találkozás két idegen között, mégis, évek óta tartó igazi kapcsolatokat zúz össze, egy kis “pajzán beszélgetés”. No és utána sem találkoznak soha többé, a házasság, széthullik, a virtuális partnerek pedig letiltják egymást. Egy rosszul időzített és irányzott lájkolás, “szivecskézés” is komoly károkat képes okozni, valós kapcsolatokban. Vajon van ennek valami értelme? Legvégül hová vezet mindez?

Egy nagy gondolkodó már megfogalmazta több évtizede: “idióta generáció”.
Javaslat : próbáljuk helyén kezelni a technológiát, ne az használjon minket, hanem mi őt.

Térjünk vissza egymáshoz, szólítsuk meg, érintsük, akár öleljük meg egymást, és kezdjük újra használni Istentől kapott eszközeinket arra, hogy vissza tereljük a világot a maga helyes medrébe.
Eszközeink : a mosolyunk, a hitünk, és a szívünk.
Árvai Attila 2019.01.07