Onnan, hogy a lélek hangjaira érzékenyek vagyunk.

Onnan, hogy a csodát nem engedjük elvenni magunktól.

Onnan, hogy messzire nézünk, jóval a földi élet és a halál határain túlra.
Onnan, hogy nem engedjük megfosztani magunkat attól a bizonyosságtól, hogy halhatlanok vagyunk.
Onnan, hogy hiszünk a hitben.

Onnan, hogy sejtjük, hogy ahová elindultunk, ott várnak.
Onnan, hogy belül keresünk, magunkban is, másokban is.
Onnan, hogy bár magányosak vagyunk, nem vagyunk egyedül.
Onnan, hogy az életünknek, még ha nehéz is, értelmét látjuk.

…Fogjuk meg egymás kezét. De ha nem sikerül – mert ma ez is nehéz -, legalább tudjunk egymásról a sötétben!”

Amikor szeretsz egy ősi lelket’

Van egy különleges ember a világon, akit gyakran félreértenek. Ezek az emberek hajlamosak a magányosok, a szabad szellemek, az ártatlan szeretők. Mindenért látják a világot, amennyire csak tudják – és kellene –, bár a világ ritkán látja őket.
Ők az öreg lelkek, az álmodozók, az élettel ráhangoló emberek, az érzelmekre olyan intuitívak, hogy megrémítenek minket. Nem azért ijesztenek meg minket, akik ők, hanem azért, akik nem vagyunk, ami hiányzik belőlünk.
Az ősi lelkek olyan mélységeket érnek el, amelyeket nem érthetünk. Kapcsolatban állnak Istennel, az Univerzummal, a Természettel, és ezért ők azok az emberek, akik megváltoztatják a világot.
Gyakran érezzük magunkat alsóbbrendűnek, mintha arra kellene törekednünk, hogy távolról is közel maradjunk a szintjükhöz, méltók legyünk a szeretetükre.

Magabiztos ember kell ahhoz, hogy szeressen egy öreg lelket. De megéri. Megváltoztatja az életed.
Romantikusak, hűségesek, segítenek fejlődni, nem anyagiasak, megértik az élet mély kapcsolatait, hálásak, példaképei a bátorságnak.
Életünk legfájdalmasabb útjait járják, és mégis valahogy mégis bátorságot mernek mosolyogni, gyakran önzetlenül. Támogatni másokat.
Szeretni egy öreg lelket és szeretve lenni az univerzum ajándéka!

NOVEMBER – SZENT ANDRÁS HAVA – ENYÉSZET HAVA

November régi magyar neve a hónap lejelentősebb szentje után SZENT ANDRÁS HAVA, de Enyészet havának, Nyilas havának is nevezik. A Nyilas csillagászati hónap kezdete.

Ez a hónap a gazdasági év zárása, állatok behajtása, pásztorünnepek ideje:
Az őszi időszakban több napot is úgy tartunk számon, mint a gazdasági év zárónapját: Mihály (szeptember 29.), Vendel (október 20.), Dömötör (október 26.), Márton (november 11.) és András (november 30.). A mezei munkák lezárásához, a tavasztól őszig a szabadban, a falutól távolabb legeltetett jószág (szarvasmarha, disznó, juh) behajtásához ünnepi mozzanatok társultak. A pásztorok napokig tartó mulatságot rendeztek, ekkor fogadták föl őket a következő esztendőre (pásztorfogadás), akárcsak a cselédeket.

Erzsébet, Katalin és András napja körül meg nem állt a tánc, a mulatozás: lakodalmat, bálokat tartottak

Népi mondóka
Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.

Mit jövendöl a 100 éves naptár?
Hosszú és kemény tél következik, ha október hideg volt, és második felében délnyugatról keletkezett viharok voltak, ha a madarak ősszel kövérek, ha sok komló, makk, és keménymagú gyümölcs termett, ha november hó száraz és nem fagyos.

Novemberre a természet fokozatosan téli pihenőjére tér. Már minden költöző madarunk elment, csak az ország területén átrepülő, délre vándorló madarak csapatai figyelhetők meg időnként. A mezők felett hatalmas csoportokba verődnek a vetési varjak, és nagy hasznot hajtanak az őszi szántás idején a földből kifordult kártevők összeszedésével. A hónap elején a sün is aludni indul. Sűrű bokrok tövében száraz falevelekkel és mohával béleli kis fészkét, be is fedi magát, majd elalszik. Aludni megy a denevér is. Békát, gyíkot már csak nagyon ritkán lehet látni, akkor is csak napos időben.
Az őszi betakarítás után novemberben kezdődik a fakitermelés, favágás.

Néhány érdekesség:
A 995-re forduló kemény tél novembertől májusig tartott.
Az 1313-as csapások miatt későn szüreteltek, a szőlő a tőkén, a must a kádban fagyott meg.
1740 telén több ezer állat megfagyott, majd az áradás elvitte az emberek kenyerét Szarvason.
1787. november 30-án a Sajó jege olyan vastag volt, hogy elbírta az embert.

1828 szeszélyes időjárása miatt alig lett gabona, kukoricából sütöttek kenyeret.
Az 1830-as nagy árvizek után alig lett termés a Bodrogközben, a szegényeket az éhínség fenyegette.
Az 1838-as novemberi havazás a Tisza vidékén nem pusztította el az egereket, és a hörcsögökkel együtt mérhetetlen károkat okoztak a magtárakban.

1882 novemberében ezrével nyílt a búzavirág Izsákon.
1920. november 2- án Kecskeméten -14 Celsius fok hideget mutatott a hőmérő.
1988. november 14-én Baján ennél jóval hidegebb volt: -23 fokig kúszott le a hőmérő higanyszála.