Ha már a szerelem és a kapcsolatok, és a bennük rejlő tanítások is kiemelt szerepet kapnak a jelenlegi időszakban,
lehetne kezdeni a megvilágítást egy jelentéktelennek tűnő, mégis lényeges témával…

Tényleg egy posztnak a like-olását táncba hívásnak is lehet értelmezni?
Miért gondolja valaki, hogy egy kedves szó, egy mosoly, egy like, vagy a figyelem bármely formája… azt jelenti, hogy mindenre is nyitva van az ajtó..?

Tán azért, mert nagyon vágyunk valamire, ami kiemel a kilátástalanságunk mókuskerekéből.. betölti az űrt…vagy átvarázsol egy másik világba, amiben jó élni…

Én pl. konzultációk során tapasztaltam elég gyakran hasonló jelenséget.
Egy konzultációnál nyilván olyan megnyilások történhetnek, ami lehet, hogy a másik fél számára ritka élmény, és nyilván az empatikusság, a kedvesség, és az, hogy esetleg olyasmiket látok a másikban, amit eddig tán senki, hogy olyasmikről tud beszélni, amiről eddig senkinek… erős érzéseket mozdíthat meg.
De ez nem jelenti azt, hogy nekem bármi személyes kapcsolódásom van a másik féllel. Nem jelenti azt, hogy megtaláltuk egymásban a nagy Ő-t.

És, ha ez a másik oldalon nem tiszta, nem mindig könnyű jól kezelni… Mert lehet, hogy hosszú ideje van bezáródva az illető, és most éppen nyílna. És nyilván szeretném elkerülni, hogy miattam záródjon be mégjobban. De mégis szembesíteni kell… Hogy ez most másról szól.

És más esetekben is…ill. mások története kapcsán is látom ezt a jelenséget, hogy magyarázni kell, hogy egy kedves vagy szeretetteljes megnyilvánulás nem jelenti azt, hogy itt vonzalom is van.

De még ha lenne is. Azt sem kell rögtön tettekre váltani.
Nem lehet, hogy a vonzalom egyszerűen csak Van, és nem kell vele különösebben semmit kezdeni?
Hisz az is annyi mindenről szólhat…

Én azt érzem, hogy olyan nagy az éhség, hogy nem tudunk örülni a “kevésben” rejlő nagyszerűségnek. Nem engedjük, hogy a jelen pillanat kibontsa nekünk azt, ami valóban benne rejlik…
Minta szerint vagy belebonyolodunk a szokásos körbe….vagy elkerüljük messziről.

Olyan nagy az éhség a szexre, a szerelemre, a kapcsolatra… Hogy rögtön meg akarjuk fogni… Jöjjön már valaki… Be akarjuk kebelezni az első adandó alkalmat…
Holott ez művészet…
Vénusz…
A finomhangolásról szól…

Az, hogy jön valami, ami hirtelen kimozdít a remeteségből…még nem jelenti azt, hogy le kell csapni rá tíz körömmel… Mert ha eddig bent fagyos volt a föld, akkor a kinti esemény valószínűleg csak kimozdító erőként, inspirációként jön, azért, hogy te magad alakítsd át a belső állapotodat olyanná, amelybe már be lehet lépni…
Nem egy külső esemény, személy fog megmenteni téged a helyzetedből, hanem az azért jön, hogy megmentsd magad.
Hogy annak hatására elkezdj felolvadni…nyílni…

Benned kell a szerelem szétáradjon és akkor is melegítsen…akkor is áramoljon, amikor nincs külső hatás.
És ide tud már érkezni ehhez méltó társ is…de már nem kell belekapaszkodni…mert nem megmentőként jött, hanem mert a te belső sugárzásod ide hívta.

Van, hogy arról szólna két lélek találkozása, hogy melengessük meg egymás szívét.
Holtodiglan…holtomiglan nélkül….ágyba bújás nélkül… Ha mégis több lenne benne…meg fog mutatkozni….majd, amikor időszerű…
Sokkal gyógyítóbbá válhatnának a kapcsolódásaink,
ha nem vetítenénk rá egymásra mindent, ami nekünk hiányzik.

Csupán engednénk, hogy kicsit gyógyuljon a szív…oldódjon a védekezés feszültsége…finomodjon a lélek…bontson szárnyat az öröm…

Botos Orsolya

Megerősítő áldás: Ma van az év utolsó TÍZMILLIÓSZOROS TEREMTŐ NAPJA!

A mai nap nem csupán a vágyak manifesztálásáról szól, hanem arról, hogy visszatérjünk a gyökereinkhez, hogy felismerjük, milyen hatalmas is az az erő, ami bennünk rejlik. Azonban ez csak akkor válik igazán teremtővé energiává, ha nem a külvilágot próbáljuk meg irányítani, hanem a saját belső utunkat járjuk.

Egy olyan világban élünk, ahol gyakran hajlamosak vagyunk mások életére fókuszálni, mintha ezáltal elkerülhetnénk a saját belső harcainkat. Pedig az igazi erőt a lelkünk legmélyén találjuk, és ezen a napon különösen fontos, hogy elengedjük mindazt, ami kívülről vonzza csupán a figyelmünket.

Ez a nap nem arról szól, hogy megváltsuk a világot, hanem arról, hogy megértsük önmagunkat. Egy kiváló lehetőség arra, hogy elindítsuk a belső átalakulásunkat. Itt az idő, hogy kézbe vegyük a sorsunkat, de ezt nem mások életének befolyásolásával érhetjük el. A változás bennünk kezdődik. Ha mi változunk, minden megváltozik körülöttünk.

A mai nap energiái támogatnak abban, világosabban lássuk saját belső céljainkat, és ezekhez a célokhoz igazodva éljük életünket. Az igazi teremtés abból fakad, ha felismerjük, hogy nem a külső körülmények irányítanak minket, hanem mi irányítjuk saját valóságunkat a belső világunk tükrében. A mai egy kiváló lehetőség arra, hogy mélyebbre ássunk önmagunkban, hogy felismerjük a valódi szándékainkat, és hogy elengedjük mindazt, ami már nem szolgál minket.

Minden gondolat, minden szándék sokszoros erővel tér vissza hozzánk, ezért a legnagyobb ajándék, amit magunknak adhatunk, az a belső harmónia, a belső béke. Ha képesek vagyunk ezen a napon a belső világunkra koncentrálni, akkor valódi teremtővé válunk. Ezért legyünk figyelmesek, tudatosak arra, hogy mit teremtünk, mert az lesz a jövőnk alapja.

Most van itt a belső munka ideje. Azé, hogy önmagunkban találjuk meg a válaszokat, és felismerjük: az igazi változás mindig belülről indul. És ahogy mi változunk, úgy formálódik körülöttünk a világ.

Önismereti kérdések:

Mely vágyaimat teremtem tudatosan, és melyek azok, amelyek mélyebb, rejtett félelmekből fakadnak?

Hogyan különböztethetem meg azokat a vágyakat, amelyek a valódi lelki szükségleteimből erednek, azoktól, amelyek csak a külvilág elvárásainak megfelelésből származnak?

Melyek azok a belső korlátozó hiedelmek, amelyek akadályozzák a teremtőképességemet?

Hogyan ismerhetem fel ezeket, és milyen lépéseket tehetek, hogy megszabaduljak tőlük?

Mennyire engedem meg magamnak, hogy valóban higgyek a teremtőerőmben?

Milyen régi minták vagy családi hiedelmek akadályoznak abban, hogy teljesen átadjam magam az álmok megvalósításának?

Mi az, amit igazán szeretnék teremteni az életemben, és mi az, amit csupán elvárásként vettem át másoktól?

Hogyan léphetnék ki az elvárások és megfelelési kényszer árnyékából, hogy valódi szándékaim szerint éljek?

Milyen belső forrásaimat nem használom ki teljesen a teremtéshez?

Hogyan kapcsolódhatok mélyebben a belső csendhez, amely a valódi teremtő erőm alapja?

Milyen gyakorlatok segíthetnek abban, hogy elengedjem a külvilág zaját, és tisztábban halljam a belső vezettetésemet?

Milyen szerepet játszik az elengedés a teremtésemben?

Hogyan tanulhatnék meg mélyebb szinten elengedni azokat a dolgokat, amelyek már nem szolgálnak engem, hogy helyet adjak az új teremtéseknek?

Melyik az a terület az életemben, ahol a legnagyobb félelmet érzem a változástól, és hogyan akadályozza ez a félelem a teremtésemet?

Mi lenne az első lépés ahhoz, hogy megbirkózzak ezzel a félelemmel és felszabadítsam a teremtőképességemet?

Milyen múltbeli tapasztalatok befolyásolják a jelenlegi valóságomat, és hogyan írhatnám át ezeket a tapasztalatokat, hogy szabadabban teremthessek?

Mi az, amiért hálás vagyok a jelenlegi életemben, és hogyan segíthet a hála a teremtéseim előmozdításában?

Hogyan tudnám tudatosabban beépíteni a hálát a mindennapjaimba, hogy támogassa a teremtő folyamataimat?

Guzsik-Mohácsi Viktória

Az év idézete: A jelenségek mik a mélység kapui
meghívnak
hogy rajtuk keresztül lépj be
önmagadba!

~ Kadlicskó Lőrinc