Ne építsetek az én Atyámnak templomokat, mert az én Atyámnak temploma a világ. Egy mező a csillagos égbolt alatt, egy holdsütötte tengerpart, egy liget vagy egy barlang, ahol a szirének játszadoznak.”
(Jézus Apokrif)

Akárcsak a Hold, úgy mi is változékonyak vagyunk, minden tekintetben.

Bármely napon tekintesz is fel az égbolton a Hold varázslatosan titokzatos égitestére, szinte soha nem látod kétszer ugyanolyannak. Bár ciklikusan és kiszámíthatóan változékony, mégis mélységesen kiismerhetetlen és varázslatosan titokzatos. Saját érzéseink s érzelemvilágunk is megkívánja az óvatosságot, mert lehetnek életünk építőkövei ugyanúgy, akárcsak legveszedelmesebb mérgei.

A Hold Nagyarkánuma rávilágít tudattalan vágyakozásaink és tudatos törekvéseink közötti összefüggésekre. Belső világunk kifürkészhetetlen mélységeinek megismerésére ösztönöz, ahol bepillanthatunk a tükör mögé. Emögött a tükör mögött megpillanthatjuk azokat a félelmeinket, melyekhez belső világunkat tudattalanul kialakítottuk. Ahhoz, hogy személyiségünk legmélyére letaláljunk (amit az éjszaka sötétje szimbolizál), muszáj kicsit “visszavonulnunk a világtól”. Ez a visszavonulás nyilván nem jelent (de akár) fizikai visszavonulást vagy elhatárolódást, mint inkább egyfajta lelki elmélyülést, ahol az “elsötétülés” tehát a bensőnkbe való visszavonulás szükséges ahhoz, hogy önkiteljesedésünk folyamata teljessé váljon. Ehhez nagyon kedveznek most az évszakok, ahogy a koraőszből átballagunk a későőszön át a téli ünnepkör időszakába. A lélek befelé figyel, az érzelmek a heves kifeléből a higgadt befelébe fordulnak. Belső igényünk a lelki bekuckózás, önmagunk mélységeinek felfedezése, megértése, összegzése. Jó úton jár az, aki befelé tud fordulni és bent keresi azt, amit a kintben úgyis hiába keresne. Minden értelmes út befelé vezet és utána nyilvánul meg a kintben. A sorrend nem felcserélhető. Illetve igen, de az nem az üdvös út hanem a kerülő.

A Hold szimbolikája és energiája arra ösztönöz bennünet, hogy haladjunk át az “éjszaka sötétjén”, tehát félelmeinken. Semmi esetre ne forduljunk el azoktól. Menjünk le félelmeink, bizonytalanságaink mélyére, hogy aztán a tükör mögé pillantva ne elnyomva, hanem integrálva magunkba egy sokkal teljesebb képet alkothassunk arról a folyamatosan változó személyiségről, akit énnek élünk meg. A Hold szimbolizálhatja egy nagyon komoly folyamat, lelki kapcsolat végkifejletét is, ahol képessé válunk egy kozmológibb (de furcsa szó? jól mondom?) nézőpont kialakítására. Ez azt jelenti, hogy nem csupán saját Földies nézőpontunk alapján vagyunk képesek egy bennünket érintő lelki, érzelmi kérdés megközelíteni, hanem holisztikusabb, egységesebb nézőpontok kialakítására válunk képessé. Mintegy madártávlatból minden sokkal egységesebb, érthetőbb. Ilyenkor sokszor azok a dolgok is értelmet nyernek az idő távlatából, melyek addig értelmetlennek tűntek. A Hold érzelmi megéléseink tekintetében a nyugtalanság általános érzését is hozhatja, egyfajta belső feszültséget. Ez azonban az alkímiai folyamat természetes része. A feszültségek által bontakozik ki bennünk a kreativitás képessége is, mely azonban már a megoldási szakaszba repít bennünket.

A lélek sötét éjszakája bár félelmetes is egyben, soha nem értelmetlen. Ha félelmeinket nem tápláljuk, hanem mögé nézünk, akkor azokat megszelidítve, céljaink elérésének szolgálatába állíthatjuk. Figyeljünk álmainkra, intuícióinkra, vízióinkra ezen időszakban, de ne váljunk túlságosan éberré és gyanakvóvá. Félelmeink mozgatórugóit megérteni és nem táplálni kell. Arra hivatott, hogy általa meghaladjunk önmagunkat és tudatos elménk korlátain túl, közelebb kerüljünk ahoz akit Énnek nevezünk. Nem énnek, hanem Énnek.

A legsötétebb éjszakán is süt a Nap, ha másként nem, hát a Holdon keresztül, hiszen a Hold csupán azért világíthat, mert hátulról megvilágítja a Nap életet adó fénye. Ezt nyugodtan értelmezzük szimbolikusan. Teljes sötétség, teljes kilátástalanság nem létezik. A legsötétebb éjszakán is világít a Hold mögött a nap, ami az éjszakát felváltva, színpompás fényáradattal árasztja el a Földet, éltető, meleg sugaraival. Az élet(ünk) ugyanilyen. Most még csak a Holdon keresztül ugyan, de hamarosan teljes fényében ragyog majd előttünk a Nap.

A régi, lezárult történetek már elvesztették uralmukat fölötted. Értelmük annyi, amennyit tanulságként magadba tudtál építeni, integrálni s amennyivel fényesebbé váltál általa. Hamarosan eljön a kedvező pillanat az új lehetőségre. légy türelmes. Az élet tele van meglepetésekkel, észre fogod venni őket. Lelkünk legmélyére való leutazást követően fontos, hogy aztán merjünk ismét “zöldfülünek” lenni s az áratatlanok kíváncsiságával közeledni az új szituációk felé. Ha tudod friss szemmel nézni a dolgokat, akkor könnyebb megtalálnod amit keresel. Ha a nagy “Szellemmel” együtt, tudatosan dolgozol a vágyaidon, akkor nincs, nem létezik olyan, amit meg ne teremthetnél. Légy játékos, kíváncsi, mint egy gyermek, hiszen annyi, de annyi minden vár még arra, hogy felfedezd.

Határozottan jelentőségteljes, hangsúlyos és kedvező időszak ez, ami önmagunk kiteljesedését jelenti. Amikor olyan életszakaszhoz érkezünk, hogy az eddigi tapasztalataink által sikerül magunkból megérteni valamit, ami által önazonossabbnak érezzük magunkat; akkor felismerjük milyen képességek rejtőznek bennük, amik eddig szunnyadtak. Ezek egy új kiteljesedéshez vezethetnek el bennünket, ahol már egy megváltozott szemléletmód kialakításával ismerjük fel a bennünk rejlő gazdagságot. Ez pedig egy olyan mély belső lelki kapcsolódás önmagunkal, ami által a külvilág történéseitől függetlenül tapasztaljuk meg a békesség és kiegyensúlyozottság melengető bizonyosságát. Amikor megtapasztaljuk azt, hogy majdnem mindegy mi van kint, ha bent jó. Kívámom így legyen.

A hét numerológiai kvintesszenciája az V. amely arra ösztönöz bennünket, hogy keressük meg a dolgok értelmét, bizakodjunk és őszintén, tisztességesen cselekedjünk. Döntéseinkben mély intuíciókra és belső sugallmazásainkra hallgassunk. A válaszok bennünk vannak és nem rajtunk kívül.

Mély belső utazásainkban teljes, a kedvező lehetőségek megtalálásában sikeres, csodálatos teremtő hetet kívánok Nektek sok szeretettel.

Legyen áldott minden megnyilvánulásotok.

Jegyzi Horváth Rita

Az idő túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak, túl rövid azoknak, akik ünnepelnek, de azoknak, akik szeretnek, az idő az örökkévalóság.

És az idő olyan tökéletes, hogy a végén mindig megadja az okot.

Az okát annak, amit akkor nem értünk, vagy nem akarunk megérteni.

És az idővel rájövünk, hogy egyes emberekkel elveszítjük az időt, másokkal elveszítjük az időérzékünket, másokkal pedig pótoljuk az elvesztegetett időt.

És ez az, amiről az idő élete szól.

És micsoda irónia, hogy emberként gyakran azt akarjuk, hogy az idő gyorsan teljen el, és begyógyítsa a sebeket, máskor pedig azt akarjuk, hogy ne teljen el, hogy lassan teljen el, és hogy a lehető legjobban élvezzük.

Csak hozzuk ki belőle a legjobbat.

Mert az idő olyan, mint egy folyó, és nem érintheted kétszer ugyanazt a vizet, mert nem fog újra elfolyni.

Élvezd tehát életed minden pillanatát, mert minden megélt pillanat soha többé nem jön el.

És mindig tartsd észben, hogy…
A múltat soha nem változtathatjuk meg, de lehetőségünk van arra, hogy tanuljunk belőle!”

(Shakespeare)

Megerősítő áldás: Este, ha gyúlnak a karácsonyi fények,
Égből az angyalok mind a Földre térnek,
Besurrannak titkon minden apró házba,
Békességet szórnak szíveknek falára.

Megpihennek csendben díszes fenyőágon,
Velük visszatérnek rég kifakult álmok,
Hárfáik hangjától felgyúlnak a fények,
Mosolyukban látod, kik lelkedben élnek.

Karácsony éjjelét állítsd meg egy percre,
Hited, szereteted, ne maradjon rejtve,
Gondosan csomagold, add valaki másnak,
Jut belőle, hidd el, a kerek nagy Világnak.

Gyermek voltál, s ma gyermek lehetsz újra,
Áldott ez az est, amely kegyelmét nyújtja,
Csillogó szemedbe visszatér az álmod,
Szent Karácsony éjjel őrizzed a lángot.

Melegét tápláljad igaz hittel, tettel,
Hiszen az angyalok reggel útra kelnek.
Mit hoztak, itt marad, a szívedbe zárva,
Ha érezted, a lelked, sosem lesz árva.

/Szalayné Komlósi Gizella: Ha eljönnek ez angyalok/