Rafael arkangyal jóslata.

Azért húztad ezt a lapot, hogy ne feledkezz meg a hit gyógyító erejéről.

Jézus, az isteni gyógyító és tanító is azt tanította, és be is bizonyította, hogy a hit ereje mindenre képes. Jézus és Rafael arkangyal megerősíthetik a hitedet, amire most nagy szükséged lenne. Meríthetsz az ő megingathatatlan hitükből, mert a dolgok a legnagyobb rendben vannak, még akkor is, ha a körülmények ezt megcáfolni látszanak.
Ez a lap azt jelzi, hogy meglepő és váratlan módon bekövetkező csodákra számíthatsz. Gondolataidat bízd Istenre, és figyelj a belső hangra, amely megmondja, mit kell tenned.

Tisztelgés Alfons Mucha művészete és a régi korok tarot mesterei előtt

Templom a természet: élő oszlopai.

időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja,
s a vendéget szemük barátként figyeli.
Charles Baudelaire: A romlás virágai – Kapcsolatok
Szabó Lőrinc fordítása:

A XIX. század végén, a véres forradalmi mozgalmak után, melyek lángba borították a fél világot, egy viszonylagos nyugalom öntöttel el Európát. A kollektív elképzelés az volt, hogy túljutottak a legrosszabbon és egy új évszázad, egy békés, virágzó korszak küszöbére léptek. Tudományos és technológiaia fejlődés vált láthatóvá mindenfelé – elektromos fény, automobilok, repülő gépezetek, mozi, vakcinák a szörnyű betegségek ellen. Még a legszkeptikusabbak is meglepődtek és csodálkoztak.

Visszatekintve az optimizmus és a boldogság, a jólét és a könnyelműség ezen időszakára, elneveztük La Belle Époque -nak, a gyönyörű korszaknak. Ennek a ragyogásnak a középpontjában a fények városa, Párizs állt.

A kávézókban a művészek a festészet és a szobrászat feltörekvő stílusairól vitatkoztak. Ezek közé tartozott a szecesszió, az új művészet, egy széles körű mozgalom, amely virágzó szőlő indájaként terjedt el egész Európában és Amerikában. Közös elképzelése az volt, hogy minden, amit emberi kéz alkot, művészeti formává válhat (és kell is), beleértve az építészetet, az ékszereket, a bútorokat, a ruházatot és a világítást.

Alphonse Mucha e mozgalom egyik legfontosabb alakjaként emelkedik ki, hiszen egész életét ebben a művészi filozófiában töltötte, jóval azelőtt, hogy divat lett volna. Valójában Mucha soha nem nevezte magát szecessziós művésznek, annak ellenére, hogy leggyakrabban az ő műve jut eszünkbe, amikor ezt a kifejezést használjuk. Az igazi szecessziós szellemben Mucha nem korlátozta művészetét a festészetre; tehetsége a szobrászatot, ékszereket, ólomüveget, belsőépítészetet és mindenekelőtt a színházat ölelte fel. Hírnevét a széles körben elterjedt plakát reprodukcióknak köszönheti, amelyek a megjelenésük pillanatától kezdve a Mucha stílust jellemezték és egyedinek határozták meg. Mucha figuráiban életre keltette a szimbolista költők vágyait (akik közül sokat a művész személyesen ismert), hogy elutasítsák a valóság szolgai ábrázolását, és olyan érzelmeket és hangulatokat sugalljanak, amelyek a dolgok lényegébe hatolnak. És ez a lényeg végső soron a rejtély.

Mucha plakátjain a nők szépsége tükrözi ezt a rejtélyt. Álmodozóak és távoliak, mint a létezés más síkjából származó kisugárzások. Nem számít, hogy ezek a légies istennők a híres színpadi színésznő, Sarah Bernhardt (Mucha leghíresebb plakátjainak modellje) hasonlatosságát hordozzák, vagy cigarettát vagy sört reklámoznak. Ők papnők, akik felajánlják a beavatást egy esztétikai kultuszba. Előfutárai a finom eleganciának, mely a dekadens költők átkozott asszonyainak és álomszép hercegnőinek képében ölt testet. Végső soron Mucha “femmes fatales”-jai archetípusok, allegorikus múzsák alakjában.

Megerősítés: Ansata Tarot
XI. Erő
Asztrológiai megfelelője: Oroszlán

Ezt a kártyát joggal lehet Kedvnek is nevezni. A kedv az erőből nő ki. Az olyan felesleges erőből, mint a Nap melege egy kánikulai napon. Ilyenkor megnövekszik a nemzésre való kedv, az akarásra, a nyomok hátrahagyására. Ehhez természetesen az őserőnek rendezettnek, megszelídítettnek kell lennie, hogy tényleges alkotásoknak – akár női, akár férfi fajtájúaknak – szentelje magát. Éppen a hímneműnek kell meghajolnia a nőnemű előtt, hogy e kedv erejéből valami nőni tudjon.
Felületesen nézve egy nőt látunk egy oroszlánon lovagolni. Az oroszlán engedelmeskedik neki, aláveti magát az akaratának, hagyja magát a női kéz által vezetni. A sörénybe való kapaszkodás majdnem lágy simogatásként hat. A bot a nő másik kezében irányítja az oroszlán járását, már nem kell a szelídítéshez használni. A nő nem állatszelídítő, ő az a belső erő, ami az oroszlánt vezeti. Az oroszlán éppen megáll királyi menetében. Egy határtalan kiterjedésű sivatagos területen tartózkodik, ami a napmelegtől kiszáradt. A napfény itt a teremtő erőt szimbolizálja, de szüksége van – amint ezt érezzük – visszajelzésre. Minden zöld hiányzik, minden növényzet, és így a Nap könyörtelennek, szívtelennek tűnik. Ez a kánikula ideje, most a Nap a legnagyobb erővel süt az északi féltekén, amit csak erős lények bírnak ki. Csak az olyan erős lényeknek nincsen szükségük árnyékra, mint az oroszlán és a rajta lévő nő.
A nőt a Nap fellelkesíti. Sugarai átfénylenek haján, és így eltelve vár a nő az öröm élményére az Erő által. Az oroszlán farkán nyelvét öltögeti egy királyi kígyó, rámutatva az oroszlánban lévő vitalitásra. A nő meztelen. Az Erőnek nincs szüksége ruhára. Az megmutathatja magát, aki a környezetre vonzóan akar hatni.
Az oroszlánsörényben felismerünk három emberfejet. Egy még fiatal fejet, egy férfi-lovagi, és egy – már az ég felé fordult – tapasztalt, bölcs fejet. Ezek a fejek az oroszlán tüzes sörényében fekszenek, az Erő tüzén mennek, vagy mentek át. De amilyen féktelennek tudja mutatni magát ez az erő, annyira féken van most tartva. Erő, ami nem dühöng, ami teljesen uralmunk alatt áll. Miként a férfiúi öröm és nemzési akarat, valamint a női öröm befogadó készség, ami szintén jelen van. Az ember érzi az oroszlán bizonyos türelmetlenségét, mert most ki akarja próbálni az Erőt miután Fortuna kalandját átélte és megtapasztalta. A fel-le az életben, a körforgás elismert, de az így nyert belső erőt a külső erővel összekapcsolva kell beállítani.
A fiatal, vonzó nő láthatóan élvezi hatalmát. Ő fent van, uralkodik, fékezi az oroszlánt; ki akarja próbálni, hogy meddig tudja visszatartani, és meddig örülhet az erőkifejtés kalandjának.
Ő akarja meghatározni az időpontot, nem akarja magát függővé tenni az Erőtől. Így egy összeütközés játszódik le itt a férfi- és a női erő közt, ami csak a nemzéshez vezethet.
Az Erő mellett uralkodik a tevékenység szabadságra. Nincsenek határok, nincs szégyen. A végtelen szabadság lehetségesnek látszik. De csak azért, mert itt nem a lélek nélküli, akarat nélküli erő uralkodik el, hanem a megszelídített, belső Erő. Ezért ez a nő is királyi minőségű, amint a magatartása is mutatja. Ez a XI. kártya, az a kártya, ami kettős 1-est mutat, és a számjegyek összege 2-re utal. És a 2 az ellenpólus, a szembenállás, az oppozíció száma. A két nemnek is a száma, amelyek az egyesüléshez megtalálják egymást.

A Mágus az 1-ben még egyedül volt, de most elérkezett a Naperő kipróbálása. AMágus ebben a játékban itthon van. Az Oroszlán jegyében a Nap megtalálja az alkalmazott erejét, így bújik meg a Mágus az Oroszlánban, Ő maga az oroszlán.
A három fej világosan megmutatja azt az átváltozást, amelyen mind a hárman átmentek. Először a fiatalságról van szó, aminek a feladata, hogy a hajtóerőt célszerűen szabályozza, annak értelmet adjon, ne vesztegesse el.

A fiatalságnak megvan a saját ereje, de ez inkább ajándék, mint teljesítmény, s ez fontos. Csak ha megtanulja, hogy miként kell élni vele, akkor érik képzett lovagi férfierővé. A lovagiasság elcsépelt szólamnak hat, de mégsem az, hiszen feltétele a másik, – oly pompás, ellentétes nemű személlyel való kapcsolatnak. Ez az Erő egyesíti a sötétet a világossal, az állati erőt a szellemi erőkkel, az egyik nevét a másikkal.
Idős korban aztán túlsúlyba kerül a szellemi erő, mert a bölcsesség a legnagyobb Erő, ha sikerül elérni.

A bölcsesség fordítja a pillantást felfelé, mert végül is ott van az üdvösség, ha már a földi tapasztalatokat leküzdötték.
Így tartja magában az oroszlán az összes erőt, és mivel a bölcsesség is sajátja, mindenképpen hagyja, hogy egy női kéz okosan vezesse. A nő azonban nem veszíti el szem elől az oroszlán fejét, tudja, hogy a féktelen Erő még maguknál az érett embereknél is kitörhet.
Ahogy ez a fiatal nő uralkodik az Erőn, úgy minden anyának is vezetnie kell a fiát ha azt akarja, hogy a fiatalság túlságos erőfitogtatásából lovagiasság és bölcsesség nőjön ki. Ha valaki olyan bölcs, mint a férfi a kártyán, az a fenyegető szenilitást már legyőzte, az már hallgathat, csak a szemei beszélnek. De ezt az ívet olyan korán fel kell ismerni, amennyire csak lehet, mert már az ifjúságban beállítják a váltókat.
Az Oroszlán-jegyében, amikor a Nap nagy erővel süt, minél inkább dél felé megyünk, annál több ember fekszik haszontalanul éppen a déli időkben. Ez bizonyosan bölcs felismerés – megőrizni az Erőt, hogy ne égjen ki. De nemtörődömséghez is vezethet, mondván a Nap úgyis megnöveszti a gyümölcsöket az ajtóm előtt. Az óegyiptomiak felismerték ezt a veszélyt, és a forró övezetben dacára a hőségnek, szárazságnak és aszálynak, felépítettek egy olyan kultúrát, amit még ma is csodálunk.
Ők felfogták, hogy a Nap erejét ki kell használni, akkor is, ha az izzadság patakokban folyik róluk. Amikor ezt elfelejtették, ezek a kultúrák elpusztultak.Arról van szó, hogy az Erőt nem szabad elpazarolni, hanem ki kell használni. Aki a Nap által félrevezetve a lustálkodásnak adja át magát, a Nap, a teremtő és a saját erejének áldozatául esik.
Az Erőből nő a kedv. Ha nincsen Erő, akkor kedvünk sincsen, talán csak egy óhaj vagy álombeli kívánság, de az Erő mindig a feltétel. Gyakran nevezték ezt a kártyát (jó-) Kedvnek is, ami túl felületes gondolkodásra vall, hiszen szó van még azokról a lehetőségekről is, amelyekből minden kreatív születik. A kreativitás feltétele az adottság, a talentum és az erőbefektetés.

A horoszkópban az ötödik ház a Nap háza, amit a kreativitás házának is neveznek. A legprimitívebb és a legnagyobb kreativitás gyermekeket szülni, hogy az élet tovább menjen, de nem állati módon, korlátlanul, hanem szabályozással. Ha az életet féktelenül nemzik, és a születést nem szabályozzák, akkor ez olyan Erővé válik, ami saját magát felemészti, mint ahogy most is az emberiséget a túlnépesedés fenyegeti. Az Erőben való hit önmagában semmit sem jelent. Amennyiben délebbre megyünk, annyival több a születések száma, hiszen éppen ott tekintik az Erőt végtelennek. Ezért fékezi itt a művelt és képzett nő az oroszlánt, de ugyanebből az okból hagyja az oroszlán is magát. Az oroszlánon ülő nő képével a kultúrtörténetben számtalan helyen találkozhatunk. Asztrológiailag nem hívják másnak, mint Vénusz az Oroszlánon, ami mindent megmond.
A Nap ereje gyógyító Erő, tartja egy régi orvosi mondás, ami igaz, csak a belső Napról nem szabad elfelejtkezni. Aki a külső Nap után vágyik, az a hőség dacára is fázni fog, mert alapjában mindent kívülről vár, a belső Erőt nem követeli meg.
Természetesen a saját érőnkkel való foglalkozás helyessége megkívánja a gyakorlatot és a felismerést, sőt a távolságtartást is. Csak megfelelő térköz tartásával lehet helyesen megbecsülni a bennünk lakó Erőt, és ezáltal megfelelő adagolásban és célszerű módon beállítani azt.
Meg kell vívni tehát a harcot saját Erőnkkel. Héraklész 30 napig harcolt az oroszlánnal, pontosan annyi ideig, amíg a Nap az Oroszlán jegyében van. Így a saját magunkkal folytatott harcunkban ne a Nap melengető sugaraiban való pihenést válasszuk, ami egyesekben ugyan külsőleg egészségesnek tűnhet, de mégis csak látszatmegoldás, ami legjobb esetben a hiúságot nyugtatja meg, de nem a belső Erőt.

A Nap a teremtő a világmindenségben, amelyben élünk. A Napnak köszönhetjük az összes lehetőségünket, s amit ezekből a saját erőnkkel megvalósítunk, az a szívünkön múlik, s azon, hogy a Mágus melyik irányba varázsol. Egyedül senki sem tud nagyot alkotni, alkalmanként mindenkinek szüksége van a segítségre. Aki azt hiszi, hogy erről le tud mondani, az nagyon nagy mértékben túlbecsüli az erejét.
Természetesen az ember kipróbálhatja, megnézheti, hogy mire megy egyedül – ez tiszteletreméltó, de sohasem igazán alkotó. Ettől szenvednek az emancipáltak, mindegy, hogy nők vagy férfiak? Nem lenne rossz, hogyha ők és mindenki más a világot egyszer fordított szemszögből tekintenék meg, s ezzel a vér, a mi erőforrásunk, megint a fejbe tudna folyni.

Erről lesz szó a következő állomáson.