Folyamatos karmikus leckéket kapunk, amely segíti az emelkedést és elengedés folyamatát.

Egy olyan élethelyzet vége mutatkozik, ami már egyáltalán nem szolgálja az egészséges életutat.

Sorsfeladatok megjelenésével egy új világ bontakozik ki, amely anyagi, kapcsolati értelemben átírja az eddig megszokott sémákat, hétköznapi gondolatokat, és egyfajta világnézetet generál, ami sokkal pozitívabb, vidámabb és vígabb jeleket mutat magából.

A szomorúság, és depresszió már a múlté és átengedi a pozitív életérzéseket a harmónia, és a melegség, valamint a nyugalom, és a béke érzése.

Testi-lelki-szellemi értelemben megújulhatunk, ehhez segített az elmúlt hetekben kiteljesedett telihold, valamint készülődik az újhold is, ami sokunk életét felfrissítő folyamatokat – újító, megújhodást indító életfeladatokat foganatosít.

Megerősítés: A SORS EREJE…

Vannak helyzetek, emberek amiket, akiket időközönként el kell engednünk. El kell engedni, hogy jobban már ne tudjon fájni. Mert ilyenkor fáj, mert már nem valódi. Nem valódi a pillanat, a figyelem, az érintés, az érzés, a szeretet. Csak eljátszod…mert megszoktad. Mert jobb eljátszani, mint elveszíteni. Többet ér a hamis, mint az, amibe kerül a valódi. Ragaszkodunk. Először azt gondoljuk, hogy a másikhoz vagy a szituációhoz, de aztán ráébredünk, hogy tulajdonképpen az illúzióhoz. Ahhoz az illúzióhoz, amit magunknak teremtettünk. Megteremtettük ezt a valótlan érzést, mert ez is több, mint a semmi. Vele, a másikkal is jobb, mint egyedül lenni. Feladjuk önmagunkat egy valótlan érzésért, helyzetért. Ezt tesszük, mert az gondoljuk, talán mindenki más is ezt teszi.

Aztán egyszer csak elérkezik az a pont, amikor benned valami megváltozik, valami mindezt megelégeli. Ilyenkor kinyílik benned valami, és olyan dolgokat látsz meg, ami talán nem is emberi. Bepillantást nyerhetünk egy olyan valóságba, ami Isteni. Érzed, hogy ez is hozzád tartozik, valamiért mégis távoli. Ahhoz, hogy ide megérkezhess, valóban meg kell érkezni. Ide nem lehet a szokásos módon belépni, itt le kell térdelni. Le kell térdelni és fölfelé kell nézni. El kell engedni az emberit, hogy befogadhassuk az Istenit. Oda kell adni mindent, ami nem hozzánk, nem a valódi önmagunkhoz tartozik. Most meg kell értenünk, hogy miért kell ezt tenni, és aztán el kell engedni. Elengedni, hogy mehessen, és helyébe új jöhessen. Most nem kell megállni, nem kell körülnézni, másokkal foglalkozni, problémákat megoldani, segíteni…most egyszerűen tovább kell menni.

Tovább kell menni, hogy magaddal lehess, hogy megérkezhess önmagad belső csendjébe, szentélyébe. Ide csak halkan, apró léptekkel, mezítláb lehet belépni. Szentélyed belső csendjében természetesen Létezel.

Megnyugvást érezhetsz, érezheted, hogy megérkeztél végre. Egyenletesen lélegzel, szíved megpihen. Térdre borulva kezeidet imára kulcsolhatod, és beszélhetsz…elmondhatod Istennek, hogy mennyire fáj neked. Az összes fájdalmadat megoszthatod most vele.

Elmondhatod, hogy itt, ezen a ponton te nem tudsz már többet többet tenni, elengeded… Miközben ezt teszed, csak figyelj!

Figyelj! Egyszerre befelé és kifelé, hogy mi az, ami változik benned. Nem mozdulsz, de éber vagy, minden érzékszerveddel figyelsz. Valamit vársz…. Talán csodát vársz végre… Hogy az, amit te nem tudsz megoldani, az most már tőled függetlenül oldódjon meg. Szükséged van erre a csodára, minden sejtedben érzed. Érzed, sőt tudod, hogy megtörténik, érzed, már itt van a levegőben…még nem látod, még nem éred el, mégis tudod, valami tudja benned.

Elfogadtad a sorsodat? Szenvedtél már eleget ahhoz, hogy a csoda veled is megtörténjen? El tudod fogadni azt, amit a Mindenség akar tőled és tőlem? Harcolsz még magaddal, velem, vagy a többiekkel a sorsoddal, bárkivel vagy bármivel? Megértetted és feladtad végre? Megértetted, hogy ami történik velünk, annak van értelme, annak valamiért pontosan úgy kell lennie?

Ma már láthatod az összefüggéseket, tudhatod, hogy mindennek meg volt a maga értelme. S ha mást nem is, de alázatot tanulhattál minden nehéz helyzetben. Hálás lehetsz érte, mert így aki, ami nem szolgált, azt elengedheted.

Itt térdelsz most előttünk, és arra kérsz, hogy lássunk meg téged, és adjunk neked a világunkban helyet…

Most térdelsz… mert most térdelni kell! Ennek van itt az ideje. Azok, akik feladták és elfeküdtek vagy még mindig harcolnak, azok ebbe a világba nem léphetnek be. Ide alázat kell, megértés kell, megváltás kell. Önmagadat kell megváltanod, hogy beléphess ide. Itt nincs helye játszmának, drámának, itt csak a valódi van jelen.

Megértetted, amit meg kellett érteni? Eljutottál már magadban oda, hogy újra szeretnél érezni?

Nyisd meg a szívedet, és ettől a pillanattól kezdve SZERESS, oszd meg a világgal Fényedet! Alázattal engedj el mindent és mindenkit akinek, aminek mennie kell, és állj rá készen, hogy megtörténjen.

Térdelj, figyelj, értsd meg, engedd el, és szeress! Most ezt kell tenned. Nézz körül és lásd meg, hogy hányan teszik ugyanezt. Aki nem teszi, az fekszik a semmi közepén és azt hiszi, hogy mindennek vége…

… pedig most kezdődhet el!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta