Mi, indiánok, tudjuk, mi a csend.

Nem félünk tőle.

Valójában számunkra a csend erősebb, mint a szavak.

Az időseinket a csend útjaira tanították, és ők átadták ezt a tudást nekünk.

Figyelj, hallgass, és csak aztán cselekedj – ezt mondták nekünk. Ez volt az életmód. Nálatok ez éppen fordítva van. Ti beszéddel tanultok. Azokat a gyerekeket jutalmazzátok, akik az iskolában a legtöbbet beszélnek.

A bulijaitokon mindenki egyszerre akar beszélni. A munkátokban mindig megbeszéléseket tartotok, ahol mindenki mindenkit félbeszakít, és mindannyian ötször, tízszer vagy akár százszor is megszólaltok. És ezt nevezitek ‘problémamegoldásnak’. Ha egy szobában vagytok, és csend van, idegesek lesztek. Ki kell töltenetek a teret hangokkal. Így aztán kényszerűen beszéltek, még mielőtt tudnátok, mit is akartok mondani.

A fehér emberek imádnak vitatkozni. Még azt sem engedik meg, hogy a másik befejezze a mondatát. Mindig félbeszakítanak. Számunkra, indiánok számára, ez rossz modornak vagy akár ostobaságnak tűnik. Ha elkezdesz beszélni, nem foglak félbeszakítani. Hallgatni fogok. Talán abbahagyom a figyelést, ha nem tetszik, amit mondasz, de nem foglak megszakítani. Amikor befejezed, eldöntöm, mit gondolok arról, amit mondtál, de nem mondom el, hogy nem értek egyet, hacsak nem fontos. Egyébként csendben maradok, és elmegyek. Mindent elmondtál, amit tudnom kell. Nincs mit hozzátenni. De ez nem elég a legtöbb fehér ember számára. Az embereknek úgy kellene tekinteniük a szavaikat, mint a magokat. El kell vetniük őket, és hagyniuk kell, hogy a csendben növekedjenek. Az időseink azt tanították nekünk, hogy a föld mindig beszél hozzánk, de hallgatnunk kell, hogy meghalljuk őt. Sok hang van ami nem csak a sajátunk”
Ella Deloria

Idővel az ember megérti, mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket.
És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel…

és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy…
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret…

és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel…
és megtanulod az utakat a mára és a mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet…
a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton…
és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet…
Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és díszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon…..
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy…
és az ember csak tanul és tanul…

és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba…
Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni…
de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni…

Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak…
Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit meg akartál sérteni…
megtanulod, hogy mindenki mondhatja “sajnálom”, de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak…
megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet nem lesz úgy, mint régen…
Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd a régi…
Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető…

Megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod…
megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté…
és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap…

és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek…
Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni… egy sír fölött haszontalan…
Megtanulod ezt mind, de csak idővel…“
JorgeLuisBorges: Idő múltán