Nap-Neptunusz szembenállás – 2024. szeptember 21.

Nyitva a belső világunk kapuja. Igazából már a Telihold megnyitotta 18-án, mert a Hold már ott volt Neptunusz közelében és behozta őt is az energiába, de most teljesedik ki ez a hatás azáltal, hogy Nap is egzakt szembeér Neptunusszal.

Ezáltal belátunk lelkünk legbelső bugyraiba. Egy „sima” Nap-Neptunusz szembenállás idején is, de akkor, amikor Neptunusz saját palotája mélyén, a nagy víz legnyugodtabb birodalmában csücsül, ahol az élet él, akkor látjuk meg igazán kik is vagyunk, mennyire ismerjük önmagunkat, valódi létünket, valódi lényünket.
Vagyis most valódi arcunk mutatja meg magát, főleg, hogy Neptunusz retrográd is halad. Ez hatalmas lehetőség a jelenben, ami ebben a testetöltésünkben nem tér vissza többet, hiszen Neptunusz mire újra a halak jegyébe ér mi már nem leszünk. Az elmúlt 12 évben, míg a halak jegyében járt kaptuk meg a lehetőséget arra, hogy átlássunk a valósnak vélt anyagi világ mutatta képen és meglássuk a valódi világot, valódi önmagunkat. A mostani szembenállás az utolsó ilyen lehetőség, hiszen jövőre, mikor ismét Nap-Neptunusz szembenállás lesz, Neptunusz már a kos jegyében jár.
Az elmúlt 12 évben volt tehát lehetőségünk saját isteni énünk felismerésére. Szépen, fokozatosan, évről évre nyílt ez meg, mélyült, tisztult, ahogy haladtunk saját spirituális önfelismerésünk útján. 2012-2019 között még „csak” a halak jegyében, 2020-2024 között már a halak jegyében, Halak csillagképével a háttérben, amikor Poszeidón nagyúr hazatért palotájába, hogy még inkább segítse ezt a felismerést.

Erre igazán nincsenek szavak, ki mit ért ez alatt, ki hogyan éli meg. Ezen elmúlt évek folyamatában lehet felismerni az ebben való fejlődést, mélyülést, tudatosodást, ha megfigyelted milyen hatások, események értek egy-egy neptunuszi kapcsolódáskor (ezért javasoltam a Neptunusz napló vezetését).

A Nap-Neptunusz szembenállás azért kiemelt az összes egyéb kapcsolódásuk közül, mert ilyenkor a fény világít be abba a mélységbe, ahová egyébként nem látni be. Ekkor van igazán lehetőséged meglátni magadat. Mikor lent jár a Nap vagyis Nap-Neptunusz együttállás van, – amire még egy utolsó lehetőségünk lesz ebben a mélységben 2025. március 20-án a halak 29°36 fokán, mielőtt Neptunusz átlép a kos jegyébe –, akkor van lehetőségünk önmagunk valódijává válni. De akkor ezt átéljük, most ráláthatunk, vagyis most kívülről láthatunk rá arra, amire nem vagyunk tudatosak, akkor is, ha esetleg át tudjuk élni. Most van hozzá valami külső segítség. A kettő ezáltal különböző, mindkettő kiemelten fontos, de a mostanival kívülről láthatod meg azt a csodát, amit akkor át is tudsz élni, és talán ilyenkor van lehetőséged ezt megérteni, elhinni.

Ez egy nagyon finom rezgésű energia, amit most lehet kevésbé érzünk majd, mert nagyon sok egyéb hatás is érvényesül egyidőben, de ha ebbe engeded bele magad, a többi is meglágyul. Ehhez nem kell más, mint van-ni, vagyis beengedni magad saját belső békédbe. Azért ajánlom, hogy légy ennek jelen, amennyire lehetőséged és képességed van erre, mert ez olyan élmény, amit elmondani nem lehet, de átélni egy olyan élmény, ami a testiségnek talán a legfinomabb és legteljesebb megélési lehetősége és spirituális fejlődésünk útjának hatalmas és úgy gondolom elengedhetetlen lépése.
Tóth Gabriella Csillagtenger

Megerősítés: Születéskor felszállunk a vonatra és találkozunk a szüleinkkel.

És hisszük, hogy mindig velünk fognak utazni.
Mégis egy állomáson a szüleink leszállnak a vonatról,
magunkra hagyva minket, hogy folytassuk az utunkat…
Ahogy telik az idő-
Mások is felszállnak a vonatra,
és fontosak lesznek: testvéreink, barátaink, gyermekeink, unokáink,
életünk szerelme is.
Sokan fognak leszállni (még életünk szerelme is),
kisebb nagyobb űrt hagyva maguk után.

Mások olyan visszafogottak lesznek, hogy
nem fogjuk észrevenni, hogy elhagyták a helyüket.
Ez a vonatút tele lesz örömökkel, bánatokkal, elvárásokkal,
új beköszönőkkel, viszontlátásokkal és istenveledekkel.
A siker az, ha jó kapcsolatot ápolsz az összes utassal
úgy, hogy a legjobbat adod magadból.
Nem tudjuk, melyik állomáson szállunk le.
Élj hát boldogan, szeress és bocsáss meg!

Ezt azért fontos megtenni, mert amikor leszállunk a vonatról,
csak szép emlékeket hagyjunk azoknak, akik folytatják útjukat…
Örüljünk annak, amink van, és köszönjük az égnek ezt a fantasztikus utazást.
Továbbá köszönöm, hogy utas voltál a vonatomon.
És ha le kell szállnom a következő állomáson,
örülök, hogy hosszú utat tettem meg veled!
(Jean d’Ormesson)