A Nap a Szűz múltból elrugaszkodó lábánál halad emelő fényszögben az Uránusszal és teljességre inspiráló kapcsolódásban a Neptunusszal.

Olyan váratlan fordulatok, bevillanások illetve mély lelki megélések érkezhetnek, melyek segítenek tovább lendülni egy régi elavult mintából, helyzetből.

A kint csak vetület. Van, hogy teljesen mindegy mi igaz és mi hamis a külső világban, az általa megélt élmény számít. A külvilágot úgyis a bennünk zajló folyamatok tükrén át látjuk.
Valamit tapasztalunk a történésen keresztül, valamit tapasztalunk a másik emberen keresztül. De akár egy mélyen bennünk zajló folyamaton vagy egy álmon keresztül is meg tud történni minden, olyan oldódások tudnak történni, amelyek megváltoztatják a fizikai valóságot is.

Mindegy, hogy megtörtént vagy sem, az én életemben az valóságos tapasztalatként lesz érzékelhető.
Nem az a lényeg, hogy kint mi történik, az a lényeg, ami bent történik.
Nem az a lényeg, hogy a kinti történés igaz-e vagy délibáb…ami általa bennem történik az Valós.

Ezért van az, hogy egy önmagával hazugságban élő tanító, gyógyító is tud olyan hatással lenni emberekre, amitől ébrednek, emelkednek, gyógyulnak. Az útjuknak abban a szakaszában ráébrednek arra az igazságra, ami tovább lendíti őket abból, amiben voltak.

A tanítóban, gyógyítóban hiába csalódunk utólag…a tapasztalás attól még a miénk. És számunkra lehetett igaz. Lehetett életmentő.
(Lehet persze félrevezetődés is, de az is lehet fontos tapasztalás abban a helyzetben.)
Ezért nem mindig teszünk jót azzal, hogy próbáljuk felnyitogatni egymás szemét a Valóságra. Egyrészt az a mi valóságunk. Másrészt az ő valóságában, amit éppen átél olyan tapasztalásokkal gazdagodhat, ami megérleli őt valamire,
ami átviszi egy beavatáson, és a felismerés, amit ezáltal nyer valóban az övé lesz.

A bennünk zajló mély belső folyamatokat nem biztos, hogy értjük, nem biztos, hogy meg tudjuk magyarázni, lehet, hogy szokatlan, dolgokra késztetnek, arra hívnak, hogy szabaduljunk fel a magunk köré zárt szűk keretrendszerből,
de ami igazán fontos számunkra, hogy tovább tudjunk lépni a saját megrekedt, idejétmúlt, életképtelen helyzeteinkből. Elrugaszkodjunk attól a (főként belső) minőségtől, amiben csupán a ránk ragadt szokások tartanak benne, de közben pontosan tudjuk, hogy a felszabadult élet azon túl kezdődik.
Botos Orsolya

Megerősítés: Ady Endre, Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok.

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és sugott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.