Tudom, vannak olyan helyzetek az életben, amikor tényleg rettenetesen nehéz… Amikor semmi nem segít. Nincs semmilyen gyógyszer arra, amit érzel, bárki bármit mond, az nem használ.

Ilyenkor talán úgy érzed, semmi nincs, amihez nyúlhatnál, ami enyhítést hoz… De talán mégis…

Alázat. Türelem. Megengedés.

Ezek olyan erények, minőségek, állapotok, amik, mintha feledésbe merültek volna a modern korral. A mindennapjaink szinte már csak a pörgésből, a sietésből, a felszínességből, a gyorsan megúszásból, a teljesítményből, a fogyasztásból, a megfelelésből állnak… Kapkodás, gyorsulás, hangos zaj, hangos szavak, „kell”ek és kényszerek sokasága… Nem csoda, hogy belerokkanunk.

Hívatkozunk a „régiekre”, hogy ők még tudtak valamit… Hogy milyen jó volt. De mit tudtak ők? Hogyan éltek? Hogyan éreztek? Lassúság volt. Türelem volt. Csend volt. Alázat volt. Hit volt. Bizalom volt… és mind ebben ERŐ volt!

Most hol van a lassítás? Hol van a csend? Hol van az alázat? Türelmetlen kapkodásban, fokozódó feszültségben telnek a hétköznapjaink és észre sem vesszük, hogy a kiüresedett, fájó állapotot mi magunk okozzuk saját magunknak.

Vissza kellene térni az alázathoz. Vissza a csendhez. Vissza oda, amiben a lélek gyógyulni képes! Nem engedni külső befolyásolásnak, kényszernek, semmilyen hatásnak. Nagyobb hatást, HATALMAT gyakorolni, mert látnunk kell, hogy szükségünk van rá – szükségünk van önmagunkra!

Igen, van úgy, hogy semmi nem segít. Hogy nem lesz jobb, semmitől sem. De ha lelassítunk, ha elcsendesedünk, ha visszatalálunk valamihez, ami valójában nem veszett el, csak másra irányították a fókuszunkat… Ha megleljük magunkban az alázatot, az élet iránt, a sorsunk iránt, bármi iránt… Akkor talán elindulhat az enyhülés. Ha nem feszülünk, hanem engedünk. A többi meg, idővel, jön magától. Elég, ha elfogadjuk. Kisírjuk. Megengedjük. Talán, ha kisimulnak az energiák, utak nyílnak és megtalál rajtuk keresztül valami. Lehet, hogy csak egy baráti ölelés. Együttérzés. Megértés. Lehet, hogy egy megoldás. Bármi.

Lassúság, csend, türelem, alázat – ezek mind szaturnuszi fogalmak. A régiek még tudták, hogyan is kell élni ezeket. Ma is tudjuk. Nem tűntek el. Talán, ha újra figyelmet szentelünk ezeknek a szaturnuszi minőségeknek, akkor könnyebb lesz az út. Milyen érdekes paradoxon, hogy a Szaturnusszal könnyebb! …és igen. Ne higgyétek el… próbáljátok ki, járjatok utána!

Zentai Anna

Megerősítés: A legbonyolultabbnak tűnő nőknek kellenek a legegyszerűbb dolgok.

Egy ilyen nő, azért kérdez, mert meg akar érteni, …
Őt az érdekli hogy mit élsz meg és képes beleszeretni a lelkedbe, a tökéletlenségeiddel együtt.
Egyszerű dolgok teszik boldoggá….
Ha kimondhatja a neved.
Ha váratlanul felhajtod a szoknyáját és megsimítod a combját…
Ha megfogod a kezét …..
Ha szerelmeskedés közben elég a vágyadtól.
Ha átölelve tartod.

Ha látod őt és nem akarsz mást is ennyire mélységében látni.
Ha elhiszed, hogy neki már nem kell hazudnod.
Ha már nem kell hazudnod magadnak.
Ha belecsókolsz a nyakába.
Ha nem felejted el, hogy ki is ő, ….
A bonyolult nők a legegyszerűbbek, mert ők már tényleg nem akarnak mást, csak téged szeretni, ha képes vagy elfogadni önmagad és beleveszni az élet egyszerűségébe.
(Barna Berni)