Bőség áldása talál rád és családodra – Pénzáradat érkezik feléd!

Meghozza az ősz az anyagi biztonságot, és kiváltságot ahhoz hogy boldog és önfeledt légy.

Most minden azon múlik, hogy gondolkozol mindarról ami épít és boldogsággal tölt el.

Megerősítés: Lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,
aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát
lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét,
lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,

aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel
lassan meghal az,
aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit
lassan meghal az,
aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására,
élj most!
légy merész ma!
cselekedj mindjárt!
Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond magadtól meg a boldogságot!
Pablo Neruda – Egy himnusz az élethez
/Somlyó György fordítása/

Van olyan, hogy kettőt szeretünk.
Én is voltam így. És rengeteg férfivallomást őrzők magamban.

A vívódást nem is az okozza, hogy valaki másba beleszeretünk, hanem éppen az, hogy akivel élünk, azt is szeretjük! És nem tudunk dönteni. Szétszakad a szívünk. Ha csak az egyiket szeretjük, az már nem lelki, csupán erkölcsi kérdés.
Elhagyhatjuk-e. A lélek itt már döntött, még akkor is, ha furdalja a “lelkiismeret”, vagy meg sem meri lépni azt, amit a szíve szerint szeretne.

Engem most nem a morál érdekel, csakis a benső, valódi lélekélmény.
Mi van, ha mindkettő kell? Egyszerre, és igazi szerelemmel!

Mi van, ha két nagybetűs TE-élmény között kell döntenünk? Mintha választani kellene a két kezem, vagy a két szemem között.
Mindkettő az enyém – és egyformán szeretem.

Hosszú idő telt el, míg rájöttem, hogy ez nem így van!
Igazán és mélyen mindig csak egyetlen embert lehet szeretni.