Szeptember 15-én pontosodik be a trigon a 2 szerencse bolygó a Vénusz és az Ikrek között a szépség, a szerencse, a bőség, a szeretet, a szerelem rezgését hozva a térbe.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a mai napon mindenki boldog és szerelmes lesz.

DE mindenki kapcsolódhat ehhez az energiához.
A Vénusz jelében az anyag keresztjén uralkodik a szellem köre, s milyen érdekes a Jupiter jelében pedig a lélek félköre uralkodik az anyag keresztjén. Mindkét bolygó alapvetően pozitív jelentéssel bír, de ehhez az anyag fölé kell emelkedni, amíg akár a Vénuszt, akár a Jupitert csak a matéria szintjén akarjuk megélni, elhitetjük magunkkal, hogy a boldogságot, a harmóniát, a szerencsét, a szépséget az anyag síkján találjuk meg, addig minden egyes célba éréskor csalódni fogunk. S amit még inkább elhitetünk magunkkal, hogy a boldogság és a szeretet kívülről fog megérkezni hozzánk.

A szeretet egy tudatállapot, egy döntés.

Dönts úgy, hogy az élet szép, hogy szereted önmagad, a családod, az embereket.

Szeresd széppé az életet.
Szeresd széppé önmagadat.
Szeresd széppé a párod, a gyerekeidet, a szüleidet, a barátaidat.

Megerősítés: Sokszor teszünk vesszőt oda, ahová pontot kellene.

Mert a pont nehéz. A pont elfogadás, belenyugvás, a pont veszteség.

A pont vége egy olyan életnek, ami nem lehet a Tiéd, hiába vágytál rá. A pont az álmok vége, terveké, amiket már nem fogsz megvalósítani. A pont kicsit a hiábavalóság érzése. A hiábavaló küzdéseké, az eddigi melóé, az éveké, amiket belefektettél valamibe, ami most elsétál. A pont magányos. A pont félelmetes, mert bizonytalan, hogy hogyan tovább. A pont épp ezért veszélyes is.

A pont előtt volt valamid. Reményeid, valami kis szar a kezedben, ami még ha tényleg szar is, de legalább tele volt a kezed vele, lehetett kapaszkodni bele, lehetett markolni. Levegőt markolni ellenben iszonyatosan félelmetes. Pontot tenni kicsit halál. A pontot meg kell gyászolni, a pont rohadék és rohadtul fáj. Szembenézés azzal a ténnyel, hogy nem voltál elég jó és bizony nem szerettek, nem szeretnek. Elengedése annak a nevetséges gondolatnak, hogy majd egyszer mégis. A pont a remény elengedése, hogy bizonyítékot kapj arra, hogy elég vagy, szerethető vagy és nincs Veled baj. Félsz a ponttól, mert kudarcot vallottál. Nem feleltél meg. És ez valóban így van.(…) Ha kiteszed azt a pontot, elfogadod, hogy kudarcot vallottál, elfogadod, hogy nem szerettek, hogy nem voltál fontos. (…) Vesztettél. És közben hatalmasat nyertél. Visszanyerted önmagad. Kicsit megtépázottan ugyan, de most szabad vagy és ha tükörbe nézel, a saját arcod látod. Nem játszmázol, nem akarsz már megfelelni, nem akarod a szeretet látszatát és nem akarsz érte koldulni. Igazit akarsz. És meg fogod kapni. Mert értékes, erős és szerethető vagy. És fontos. Nem kell tökéletesnek lenned hozzá, hogy szeressenek. Azt mondják, a tiszteletet ki kell érdemelni. A szeretet viszont vagy van, vagy nincs. Ahol pedig van, ott soha nem lesz pont. Ha pontot tettél, vagy Rád tettek pontot, akkor az a pont megmentett attól, hogy olyan helyen keresd, ahol soha nem találtál volna rá.

A pont félelmetes. A pont ennek ellenére néha a legjobb, ami történhet Veled. Tedd ki, és nézz a tükörbe. Gyönyörű vagy és bátor. Megtalálod majd, aki nem ismer Veled pontot, csak ezer vesszőt, mert egy pillanatig sem leszel neki sok, vagy kevés. Csak Te leszel, és ez PONT elég lesz hozzá.

Szeretem, ha egy férfival nő lehetek, hogy bújhatok, dorombolhatok, simogathatok, gondoskodhatok, hogy lehetek vadmacska, vagy törleszkedő cica, és lubickolhatok az összes női szerepemben.

Szeretem, ha lehetek vele befogadó, odaadó, homlokránc-elsimító pihenőhely, és lehetek egy dög, aki a saját örömére is gondol. Milyen jó érzés vele csak úgy belezuhanni a szenvedélyszerelembe, mint perzselő nyári napon a hűs, simogató tó vízébe, és nem mérlegelni, nem agyalni, nem félni fatális szívtörésektől és nem félteni jajongva egot, önbecsülést. Szeretem, ha testünk illeszkedik, és boldogan vagyok kiskifli újra, ha kezét a csípőmre helyezi, úgy alszunk el. Azt is szeretem, ha jön a reggel, és nekem végre nem kell az arcomra sminkálarcot húznom, lehetek az, aki vagyok, rajta hagyhatom az álom barázdáit, a lepedő nyomát, az életem vonalait. Szeretem, amikor a nyitott teraszajtón beárad a friss, eső áztatta fűillat, ő reggelit készít nekem, és akkor végre valóban érzem az élet ízeit.

Szeretem, ha egy férfi tenni, teremteni akar, ha nem passzív kanapéhuszár, és megátalkodott, mindig befuccsoló álomgyáros, ha nem támaszkodik, ha önmagának, és másoknak tett ígéreteit betartja. Szeretem, amikor egy férfi teljes szívével tud szeretni akkor is, ha elfogyott a lendületem és a hitem, akkor is, ha nehéz szeretni, ha még önmagamat sem szeretem.

(Király Eszter)