Most megtalálhatod azt a fajta érzést, amit egész életedben kerestél, a középpontodat, a lelki békédet, azt a balance-t, ami elhozza lelki üdvösségedet is, teljességet.

Sikerre viszel mindent, legyen az munka, vagy a magánéleted, szerelemi kapcsololatod, most a sikered garantált lesz. Csak tégy érte.

Lépd meg, hívd fel, akard, valld valódi érzelmeidet (ne szégyelld), légy önmagad, és más is értékelni fogja hogy megnyílsz, és optimizmusod a fellegekben jár… A munkádban gyümölcsöző időszak következik, a párkapcsolatodat eléri a teljesség netovábbja, és az újdonság erejével megéled a boldogság legfelsőbb oktávját az igaz, őszinte szeretetet. Ami tartós, és kitart bármeddig amíg jól érzed magad benne, általa, feltölt pozitív energiával.

Emelkedés, radikális változás jön el az életedben! A családod kivirágzik és teljesség igénye nélkül, mindenkit a boldogság érzése övezi, egészség és szerencse sem fog elkerülni, a jólét és a bőség már csak hab a tortán, ennyi jó időszakot követően.

Csak éld meg, és merj Önmagad lenni, merd elhinni a csodát, az anyagi javak sem fognak elkerülni, itt az ideje leaaratni a pénzáradat gyümölcsét és édes zamatát megízlelve minden földi jót elfogyasztva élni, és kacagni.
Annyi lesz a dolgod, hogy élvezd ki minden percét, pillanatát is!

Megerősítés: Kedves Férfitársam!

Elvált, többszörösen összetört, elhagyott, sokat megélt férfiként egy dolgot egészen biztosan megtanultam a nőkről és a kapcsolatokról, mégpedig azt, hogy figyelem nélkül idővel a legnagyobb láng is kiég.
Mindegy, mennyire szeret a nő, mindegy, mekkora a szenvedély, s hogyan indult a kapcsolat, ha nem figyelünk a nőre és az általa küldött jelekre, a szerelem biztosan véget ér. Mert semmit sem utál annyira egy hölgy sem, mint a figyelem hiányát. Mi férfiak viszont sajnos nagyon is hajlamosak vagyunk rá, hogy figyelmen kívül hagyjuk a jeleket, hogy süket fülekre találjon minden panasz, és félreértelmezzük mindazt, ami a nő részéről egy óriási segélykiáltás.
Gyakori panasz, hogy a nők akkor lépnek ki a párkapcsolatukból, mikor éppen úgy tűnik, minden rendben. Mikor a férfi már fellélegzik, hogy nyugi van, elmaradnak a szokásos hisztik, nincs számonkérés, se kérés úgy általában, nincsenek viták. Helyette csend van.

De ami a férfinak a békés elfogadás időszaka, az a nő számára vagy a vesztesek beletörődése, vagy már maga a távozás előtti gyászos csend. Ilyenkor a nő már igazán nincs is jelen a párkapcsolatban. Feladta. Egyszerűen lemondott a másikról és a közös jövő lehetőségéről. Már nem érdekli, hogy a férfi mit csinál, vagy éppen mit nem csinál. Nem akarja megbeszélni, nem akarja megváltoztatni. Minek? Hiszen ő már lemondott a párkapcsolatáról.
Szomorú, hogy sok-sok férfi éppen ezt a csendes, beletörődött időszakot élvezi. Mikor végre kuss van, nincs kritika, rapli, vergődés. Szomorú, hogy sokan a női feladás fázisában érzik jól magukat az elcseszett párkapcsolatukban.
Persze értem én. A korábbi fázisok nehezebbek.

Az első szint az, amikor a nő meg akarja beszélni a problémákat. Ilyenkor gyakran próbál leülni a másikkal, lelkizni, „papolni”. Persze a férfi nem szereti az ilyesmit, és nem figyel.
A második fázisban már kopik az elhatározás, már érezhető, hogy ez a kapcsolat nem, vagy nagyon nehezen menthető. Ilyenkor gyászol a nő. Sokat és szinte mindenen sír. Persze a férfi gyűlöli ezt a szakaszt, rosszul van a picsogástól, menekül ezektől a helyzetektől, s ehhez mérten nem figyel (természetesen…).
A harmadik szint a vérre menő viták időszaka. Mikor úgy tűnik, már a két fél elviselni sem képes egymást, és semmi sem jó a nőnek.

A férfi ilyenkor sem figyel. Csak a kiabálást hallja, de nem érti az okát.
S végül elmúlik a szerelem, a szeretet, a remény. A nő megtört. Elveszett a hit, és nincs már, amiért a maga kis eszközeivel harcolna a párkapcsolatért.

Lehet, nem megy el azonnal. Lehet, még hetekig, hónapokig marad. Mos, főz, bevásárol, funkcionál, látszólag nyugi van, nem vergődik, nincs hiszti, semmin sem húzza fel magát…hawaii dizsi… aztán elmegy.
A férfi szerint „csak úgy”, de ha figyelt volna, pontosan tudná, miért.
Szóval Uraim, higgyétek el, a figyelemnél nincs fontosabb!