Hatalmas rohamléptekkel érkezik feléd a szerencse, és pénzáradat, ami teljesen átalakítja az életedet, változást hozva a magánéletedben is.

Sokkal nyugodtabb időszak köszönt rád, melléd szegődik a szerencse és az öröm!

Egy gyönyörű  égi áldás segíti a sorsodat megélni, megvalósítani a nagy terveidet, álmaidat. Csak hagyd hogy valóra váljon!

Titok és Misztikum kártyája: Az uralkodó

Az uralkodó trónon ül díszes ruhában, kinyújtott kezében jogart tart, a törvényesség és a hatalom jelképét. Arckifejezése és testtartása erőt, szilárdságot és méltóságot sugároz.

A négyes számú kártya a társadalom, a törvényesség, a szociális és hatalmi szabályok kifejezője.
Az uralkodónő a természeti világ törvényeinek, a létfenntartásnak és az észszerűségnek a képviselője volt, az uralkodó a bennünk lévő hatalmi vágy és az uralkodás igénye, másrészt a tekintélynek és a felsőbb hatalomnak való engedelmesség igénye is. Ebben az élethelyzetben az ember valamilyen uralmi, hatalmi viszonyban áll a környezetével – ez a helyzet a társadalomra, vagy a családi együttélésre vonatkozik. A pontos értelmezést a többi kártyával való összefüggésekből kapjuk.

Ezen a szinten jelentkezik a külső hatalom, az együttélés szabályainak érvényre jutása valamilyen hatalmi személy által.

Az uralkodónő kártyája jelentette a személyes szabadság behatárolását a természeti szükség által, az uralkodó szintén korlátozza a személyes érdeket, és a társadalomnak, a környezetnek rendeli alá. A hatalmi helyzetben lévő személy itt tudásával és hozzáértésével képes irányítani másokat és befolyása mindenre kihat. Meggyőződéssel és határozottan irányítja a körülötte lévő embereket, ugyanakkor segíti őket dolgaik intézésében. Az uralkodó hatalma belső elkötelezettséggel jár együtt: felelősség a többiekért. Mitológiai párja Jupiter, az igazság képviselője, a legfőbb tekintélyű isten. A Jupiter a szerencse bolygója, az asztrológiában többek között a pénzt, az anyagi biztonságot jelenti. Ez a kártya egy kiegyensúlyozott életperiódust, biztonságot és rendet szimbolizál.

Az uralkodó férfi archetípusának (az Animusnak) egyik megfelelője. Az animus a nőben kialakult férfi képe, a férfiról alkotott ősi tapasztalat. A nő tudattalanjában ez a kép a Logót, vagyis az értelmet, az erőt és autoritást jelképezi. Az értelem itt ismeretet, ítéletet és döntőképességet jelent. Az uralkodó lapja a férfi irányító, uralkodó szerepét közvetíti. Az uralkodó a jungi Animus másik szerepének, az apa-archetipusnak a közvetítője is, ami magában foglalja az erő és hatalom mellett a védelmet és gondoskodást. Vagyis az uralkodó a társadalom irányító és védelmező funkcióját jelenti, az ellenőrzést, a rendet és a társadalmi autoritást. Freud elméletében az uralkodó a felettes én megfelelője lehetne (a főpap kártyájával, vagyis a morális autoritással együtt). A felettes én ellenőrző és korlátozó szerepet tölt be a személyiség struktúrájában, az ösztönök elfojtásának szerepét. Az uralkodó lábánál heverő állatok a kordában tartott ösztön szimbólumai.

Freud az apa-képet a társadalom-képpel is azonosítja, ami a személyt a tőle független külső világ törvényeinek elfogadására kötelezi. Ebben az élethelyzetben természetesen háttérbe szorul az individuum, a személyes érdek és az ösztönök kielégítése. Ez a kártya a személyes szabadság behatárolását és az alkalmazkodást jelenti.

A halál lapja hozza el a változást.

A 13 a szerencsétlenség száma a hagyomány szerint. A halál félelmet ébreszt, veszteséggel és fájdalommal jár. Ez a kártya az elmúlás szimbóluma, a gyász állapota, ugyanakkor magában foglalja az újrakezdés lehetőségét is. A halál nem egyértelműen negatív jelenség és nem feltétlenül fizikai halált fejez ki. A 13. kártya nem sorscsapás és nem katasztrófa jelképe, hanem egy békés és természetes elmúlási folyamaté. Általában egy esemény, vagy egy életperiódus befejeződése, ami gyakran hoz depressziót és kilátástalanságot. Ebben a helyzetben a halál tudomásulvétele a feladat, a gyász (a feldolgozás) által a belenyugvás. Az ember elfogadja egy-egy életszakaszának törvényszerű befejeződését, kapcsolatának megszakadását.

A görög mitológiában Hádész a halál istene az alvilág ura, nevének jelentése: “a láthatatlan, a rettenetes”. Az ismeretlen és megfoghatatlan mindig félelmet okoz, fenyegető. A tudatalatti tartalmak szintén veszélyesnek tűnnek az ember számára mindaddig, amíg elfojtja őket és nem vesz róluk tudomást. A halál sem tűnik fenyegetőnek abban az esetben, ha az ember az elmúlás törvényszerűségével számot vet és elfogadja. Hádész latin megfelelője Plútó, az asztrológiában az állandó megújulás, a születés és a halál bolygója. Életünkben valami befejeződött, hogy egy újnak adja át helyét. Az újnak még nincsenek előjelei, mert jelenleg a gyász ideje van. Hádész a visszavonhatatlanság, végérvényesség szimbóluma. Az eddigi végleg elmúlt, nem hozható vissza, ezért olyan nehéz ez az élethelyzet, mert visszafordíthatatlan. A kártya figyelmeztet bennünket arra, hogy ami szerepét betöltötte, azt engedjük el magunktól.

A halál az új élet feltétele, a természet csodája; a világban mindennapos az elmúlás és a születés, ez a fejlődés és a továbbélés alapja.

Freud szerint bennünk él a tudattalan halálösztön ugyanúgy, mint az életösztön. A halálösztön a végtelen vágyakozás a mély-hosszú nyugalomra, a dolgok befejezésére és az elmúlásra. A hosszú tél előidézi a tavaszvárást, ami a tél halála; az éjszaka elmúltával jön a nappal; a törvényszerű körforgás mindenütt magában rejti a halált. A keresztény vallásban a halál a megszabadulás, a megváltás, amit a feltámadás és az örök élet követ; a hinduknál a következő inkarnáció feltétele a halál. Vagyis újjászületés nem lehetséges halál nélkül.