by Egyfajta újdonság és megújulás erejével tudsz emelkedni és lelki szinten felülemelkedni a problémákon.
Megoldást nyerve egy-egy feladatra… Legyen az munkahelyi (pénzügyi), vagy párkapcsolati (szerelemi), esetleg családi (rokoni, szülő-gyerek, testvér), baráti viszonyrendszeredben kaphatsz egyfajta megmérettetést.
A kapcsolataid érzelmi minősége emelkedni látszik, feltéve: ha annak adsz energiát. Vagy épp a félelemnek, vagy az aggodalomnak! Akkor nyilván az kerít hatalmában.
Szeptember 2-án oroszlánban jár a hold, ami a személyiségünk attitűdjében adhat valamiféle átalakulást, változást. A barátságokban, és az önbizalom, az önbecsülésben vettet hit nagyon fontos.
Szeptember 3-án gyönyörű újhold lesz teljes, a szűz jelében, amit a Merkúr bolygó ural, tehát ez a szellemiségnek adhat új utat, egy gondolkodásmódbeli változás egy újítóerővel egyetemben. Ez főként a kapcsolatainkat érinti, a gondolkodásmódbeli feladatainkat változtatja meg.
Szeptember 4-től mérlegben jár a hold, ami azt jelenti: szépség, öröm, kapcsolatok, szerelmi élet kerül előtérbe, kedvező összejöveteleknek és különféle partiknak, vagy akár randevúnak, szerelmi légyottnak is remek időpontja lehet a szombat reggelig terjedő időszak.
Hétvégén már a sokkal mélyérzelműbb skorpió jegyében jár a hold, a mélység, a tudatalatti, az érzelmek kifejezése a cél.
Összességében: nagyon munkás hét, ahol a keddi újhold adja meg a hét savát-borsát. Megújulásra alkalmas időszak, hatalmas változások mellett. De benne van lazaság, a buli, könnyed találkozások, szabadság életérzése, ami dominál.
Megerősítés: Mivel a Medusza Gorgó ősidők óta a kővé dermesztő szörny hírhedt képviselője, akitől rettegni kell vagy le kell őt győzni….most az Uránusz eljött hozzá, hogy tisztába tegye kicsit a helyzetét.
Ugyanis a Gorgót jelképező Algol csillagánál fordul meg és indul el látszólag visszafele az ekliptikán.
Mi is a valóság? Ha nem elégszünk meg a róla szóló riogató történetek megtévesztő felszínével…
Meduszáról azt tartják, hogy eredetileg egy nimfa volt, egy gyönyörű nő, akinek sokan keresik a kegyeit, de ő tisztasági fogadalmat tesz és egész életét papnőként szeretné élni Pallas Athéné szolgálatában.
Minden percét az istennő templomában tölti.
“Az istennő temploma előtt pedig kígyózó sorokban álltak a férfiak, akik már azzal is beérték volna, ha csak egyetlen pillantást vetnek a gyönyörű papnőre.”
Egy nap azonban Posszeidon, a tenger istene megerőszakolja őt épp Athéné templomában, amiért az Istennő haragjában megátkozza a lányt. Aranyhaját tekergőző kígyókká változtatja, és arra kárhoztatja, hogy tekintete kővé dermesszen istent és halandót egyaránt.
Csúf híre gyorsan terjed és többen vadászni kezdenek rá, míg Perzeusznak sikerül levágnia a fejét. Medusza nyakából kicseppenő vérből pedig megszületett Pegazus, a táltos paripa és Khrüszaór, az óriás.
Tehát adott egy gyönyörű nő, aki tisztán szeretne élni, papnőként, akit megerőszakolnak, majd a tanítója és példaképe őt hibáztatja, megátkozza, mindenki retteg tőle, majd levágják a fejét, miközben gyermeket vár.
(Mindjárt könnyebbnek érezzük a saját sorsunkat, nem?)
Még mindig olyan ijesztő ez a Gorgó?
Vajon mi történik, ha hajlandóak vagyunk megnézni mélyebben azt a személyes démonunkat, amitől menekülünk vagy amivel harcolunk? Ha hajlandóak vagyunk őt megismerni? Lehet, hogy teljesen megváltozik az, ahogyan azelőtt láttuk. Lehet, hogy megfordul velünk a világ, és teljesen más szemszögből kezdjük látni a dolgokat.
Nos, ez is a célja az Uránusznak.
Mert csak a felszínesen szemlélt szörny képes kővé dermeszteni. Csak az tud megbénítani, és azt tudjuk gyűlölni, amit nem látunk tisztán, úgy, ahogy valójában van.
Nem látunk annak ami, annak, aki.
Menekülünk…szélmalom harcot vívunk..de egyszer csak meg kell állni és szembe fordulni a félelmünkkel, a fájdalmunkkal.
Ki vagy te?
Honnan jössz?
Mit akarsz mutatni?
Egyszer csak fel kell tennünk ezeket a kérdéseket ahhoz, hogy ráébredjünk: amitől a legjobban félünk, amit a legjobban elítélünk, az nem ellenség, nem elpusztítani akar, hanem szeretretre, elfogadásra vágyik.
Arra, hogy lássuk őt tisztán. Oldozzuk fel, szabadítsuk meg őt a rátapadt gonosz címkétől, és magunkat is a félelemtől és az értelmetlen küzdelemtől.
Ahol félelem van, ahol valamit rémisztőnek vagy ellenségnek vélünk, ott a saját vakfoltunk rabjai vagyunk.
Nem lehet-e, hogy amit elítélünk, amitől ódzkodunk…legyen az minőség, tulajdonság, ember, állapot vagy bármilyen jelenség…az nem ellenünk vagy a világ ellen olyan, amilyen, hanem maga is valaminek az áldozata?
És nem bántani akar, csupán valamit láttatni? Hogy ő maga is felszabadulásra vágyik és ezáltal minket is felszabadítani akar?
Hogy a sebzettség ijesztő álarca mögött valójában szépség, ártatlanság, tisztaság van?
Hogy ami megrémiszt, az valójában hatalmas kincset rejt magában?
Mi változik, ha ezentúl másként tekintünk az életünk ilyen rémséges szörnyeire?
Botos Orsolya
