by Készen áll a gyógyulásra?
Ha készen áll a gyógyulásra, akkor az első (és legfontosabb) dolog az, hogy vállaljon felelősséget a betegségért (a betegségét okozó tettekért, érzésekért, gondolatokért), és változtassa meg a hozzáállását.
Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy nem a teste a bűnös (a felelős) a betegsége kialakulásában, és isteni énje (Belső Énje) sem az. A betegség a gondolatainak (gondolati mintáinak) és a viselkedésének (érzelmi-és viselkedésmintáinak) külső tükröződése.
A betegség a tudatalatti jelzése, hogy valamit nem csinál jól, hogy viselkedése és eseményekre adott reakciója ártalmas. A betegség a tudatalattijának a védekezése, romboló viselkedésével szembeni reakciója. A betegség a pozitív szándék teljesítésének módja is. És végül, ez egy beszélgetés a Belső Énje és Isten, a Világegyetem, a Felsőbb Elme között.
Gyakorlatból tudom, hogy sok embernek nehézségekbe ütközik a felelősségvállalás elfogadása.
A felelősségvállalás azt jelenti, hogy elutasítja a neheztelést, a kritikát, a vádakat, mind mások, mind pedig önmagára vonatkozóan. Ehhez bizonyos változtatásokra és ennek megfelelően erőfeszítésekre van szükség.
De sokkal könnyebb valakit hibáztatni, mint saját magán változtatásokat eszközölni.
Néhányan felismerik problémáik okait, de mégsem akarnak változni rajta, és inkább szenvednek. Nos ez mindenkinek a saját választása. Minden ember saját világát hozza létre.
A betegségért való felelősségvállalás az első lépés a gyógyulás felé. Ennek hiányában minden erőfeszítés hiábavaló, és egyetlen drága gyógyszer sem fogja megmenteni. Orvosról orvosra járhat, de a betegség az egyik szervről a másikra tevődik át (a hibás érzelmi, gondolati program a vele alaprezonanciában álló szerveket betegíti meg; először az egyiket, majd a betegség üzenetének megfejtése hiányában fokozatosan átterjed a többi szervre, mindaddig egyre súlyosabb jelzéseket adva, amíg az önfeltárás-önbeismerés meg nem történik). Csak felelősség vállalással gyógyíthat meg minden betegséget – beleértve azokat is, melyeket a hivatalos orvostudomány gyógyíthatatlannak tart.
Most nézzük részletesebben, hogy milyen mechanizmusok vezetnek a betegség kialakulásához:
Minden emberi viselkedésnek (ideértve a betegséget is) pozitív funkciója van egy bizonyos összefüggésben. Ezért a betegség okának azonosítása azt jelenti, hogy megtaláljuk azt a rejtett pozitív szándékot, amelyet a tudatalatti tudat próbál megvalósítani a betegség révén.
Gyakran a betegség utolsó fékként működhet, mielőtt a nemkívánatos viselkedési mintát manifesztálná.
Nincs semmi probléma, ha egy személy a betegséggel teljesíti szándékát. Bizonyos helyzetekben nincs jobb választása (sem tudatos, sem tudatalatti). Ilyen esetekben fontos felismerni a tudatalatti motívumokat, és új viselkedési mintákat kialakítani, amik jobbak, mint a betegséget megelőzők.
Tudatalatti programunkat mások segítségével és saját meggyőződéseinkre, tapasztalatainkra, hitmintáinkra támaszkodva hozzuk létre. Először szüleink inspiráltak bennünket bizonyos gondolati mintákkal (többször megismételve őket). És természetesen mi hittünk is bennük. Aztán a tanáraink, a társaink. Ezeket folyamatosan görgetjük a tudatunkban.
Ahhoz, hogy bármilyen gondolat teremtsen –az alacsonyabb dimenziókban morfogenetikus mintákba rendeződve manifesztálódjon –sokszor meg kell ismételni. A negatív és a pozitív gondolatok óriási hatalommal bírnak. Mágnesekként viselkednek, és vonzzák azt, ami megfelel az alaprezgésüknek. A negatív gondolatok vonzzák a negatív eseményeket. A pozitív gondolatok vonzzák a pozitív eseményeket.
Minden egyes szavunk belső állapotunkat fejezi ki. Önmagunkhoz, a világhoz, a körülöttünk lévő emberekhez, a jelenlegi problémáinkhoz, a hibáinkhoz és a megvalósuló teremtéseinkhez intézett szavaink milyensége meghatározza gondolkodásmódunkat.
A gondolkodásmód (és szavaink) megváltoztatásával megváltoztathatjuk az élethez való hozzáállásunkat is. Megváltozik az élete.
A legújabb tudományos felfedezések bebizonyították, hogy az érzések és a szavak nemcsak a pszichét, hanem a fizikai állapotot is befolyásolják – sejt- és akár genetikai szinten is.
A legtöbb orvos, pszichológus, pszichiáter, immunológus, reumatológus, neurológus, fiziológus, farmakológus, endokrinológus egyetért abban, hogy nemcsak a genetika, hanem az embert körülvevő érzelmi légkör is befolyásolja az egészséget. Ennek oka kétségkívül az, hogy a gondolatok hormonális szinten befolyásolják a testet. Biztosan észrevette már, hogy ha hosszú ideig gondolkodik valami rosszról (és szorong), a lelke nyugtalanná válik, és egészsége romlik. Ennek oka az, hogy a teste megnövekedett szintű stresszhormonokat termel, amelyek rossz hatással vannak önre. És fordítva: ha jó hangulatban van, harmóniába kerül önmagával (a testével is) az endorfinoknak (az öröm hormonjainak) köszönhetően. Ez nem meglepő, mivel a legtöbb hormon az agyban termelődik (ahol a gondolatok születnek). Az érzések, a psziché is agyi funkció.
Az az elmélet, amely szerint a gondolat összekapcsol minket az univerzális elmével (vagy egy magasabb hatalommal), szintén nem áll messze a tudományos elképzeléstől. John Lilly, a tekintélyes neurofiziológus biztos abban, hogy az agy hasonlít egy biológiai számítógéphez, amely csatlakozik a Kozmikus Elme Globális Hálózatához.
Nemcsak a szavak hordozzák az információt. A gyermekek gyakran lemásolják szüleik viselkedését, gondolati mintáit (és ezzel együtt a betegséget is).
Pl. egy lánynak csak fájdalmas menstruációja van, mert egész életében azt látta, hogy édesanyja ezekben a fájdalmakban szenved.
Időnként egy gondolat azonnal bejut a tudatalattiba (pl. erős érzelmi sokkal).
A gondolatok tehát valóságot hozhatnak létre és közvetlenül befolyásolhatják az egészséget. Senki sem állítja azt, hogy egy gondolat betegséget gyógyíthat –egyszerűen azért, mert az emberek többsége agyának csak 3% -át képes használni. Az vitathatatlan tény, hogy a gondolkodás jelentősen segíthet a gyógyulásban (így a kezelés részévé kell válnia).
Minden alkalommal, amikor valamire gondolunk, a létrehozott gondolat ötvöződik az érzelmekkel.
Érzelmekkel gazdagítva a gondolat létrehozhat és megsemmisíthet, támogathat és leronthat. Egy ilyen gondolat bekerül az univerzumba, a Kozmikus Elmébe. A gondolkodás önmagában nem elég ahhoz, hogy valamit megváltoztasson, ám megsokszorozva ugyanazt a gondolatot (a teremtő potenciál által megtámogatva) előbb vagy utóbb manifesztálódik. Ezután elindulnak azok a biológiai mechanizmusok, amelyekről korábban beszéltem.
A belső és a külső kéz a kézben jár. Ne feledje: a világegyetem tükrözi a gondolatait és az érzéseit. Ez azt jelenti, hogy meg lehet változtatni a sorsát, az életútját.
Késmárki László:A gyógyulás kulcsa A pszichoszomatika nagy könyve Ankh kiadó 2020.
Megerősítés: AMIKOR EGY ŐSI LELKET SZERETSZ
Van egy különleges embertípus ezen a világon, akit gyakran félreértenek.
Ezek az emberek magányosak, szabad szellemek, ártatlan szeretők.
Látják a világot, ahogy lehet és kell.
Ők az öreg lelkek, az álmodozók, az életre hangoló emberek, olyan intuitív érzelmekkel, hogy megrémítenek minket.
Nem azért ijesztőek számunkra, akik ők, hanem azért, akik mi nem vagyunk, ami hiányzik belőlünk.
Az ősi lelkek olyan mélységekre jutnak, amelyeket nem érthetünk meg.
Kapcsolatban állnak az Univerzummal, a természettel, és ezért ők azok az emberek, akik meg fogják változtatni a világot.
Szokatlan az érintésük, szokatlan a szexualitás velük, a tisztánlátásuk.
Gyakran érezzük magunkat alsóbbrendűnek mellettük, mintha törekednünk kellene arra, hogy még távolról is közel legyünk az ő szintjükhöz, méltóak legyünk szeretetükre.
Magabiztos ember kell ahhoz, hogy szeressen egy öreg lelket.
De megéri. Megváltoztatja az életed.
Romantikusak, hűségesek, segítenek növekedni, nem materialisták, megértik az élet mély összefüggéseit, hálásak, példaképei a bátorságnak.
Ennek az életnek a legfájdalmasabb útjait járják, és mégis valahogy ott a bátorság bennük hogy mosolyogjanak, önzetlenek legyenek, hogy támogassanak másokat.
Szeretni egy öreg lelket és szeretve lenni általuk az Univerzum ajándéka …
Antoine de Saint-Exupéry –
A kis herceg (részlet)
– Semmi sem tökéletes – sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: – Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne!
Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását…
A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
– Légy szíves, szelídíts meg! – mondta.
– Kész örömest – mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
– Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít – mondta a róka. – Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
– Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg.
– Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…
Másnap visszajött a kis herceg.
– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet…
(Fordította: Rónay György)
