Vedd észre az ismétlődő jeleket és a belső útmutatást, mivel ezek számodra értékes üzenetet hordozhatnak.
A menny értékes zeneteket küld neked és ezt a kártyát húzva azt kéri tőled, hogy különösen figyelj oda rájuk.
Figyelj a beszélgetésekre, amelyeknek fültanúja vagy, azokra, akik hozzád szólnak, valamint belső érzéseidre és gondolataidra is. Keress közös fonalat a jelek között, mivel ezek az útmutatás formái, amelyek segítenek megnyilvánítani isteni célodat és szándékodat.
Nem puszta képzelődés, hogy a menny jeleket és égi útmutatást küld számodra.
Ha valamit három vagy több alkalommal hallasz vagy látsz, különösen egy rövid időszak alatt, akkor ez egy olyan információ, amire érdemes figyelmet fordítanod. Ezek a jelek visszajelzést adnak jelenlegi hitrendszeredről is, mivel gondolataid őket tükröző tapasztalatokat vonzanak. Használd ezeket a jeleket olyan véleményeid megváltoztatására, kiküszöbölésére, amelyek lealacsonyítanak és evezz abba az irányba, amerre útmutatást kaptál.
Megerősítés: Lehet-e értelme az életnek, ha létezik az eleve elrendeltetés, ha életünkben minden predesztinálva van?
Jóllehet életünk összhangban van az ok és következmény karmikus törvényeivel, de hogy a múlt hatása egy fatalista folyamat lenne, hogy sorsunk eleve elrendeltetett, és hogy van e szabad akaratunk? Nézzük!
Manapság gombamód szaporodnak a látnokok, a médiumok az önjelölt guruk, és különböző magyarázatok születnek a sors és a szabad akarat viszonyára. De miért van ennyi magyarázat, miért érzi úgy az ember, hogy valahol mindegyikkel baj van. Érezzük, de hol a hiba?
Az eleve elrendeltetés hirdetők szerint, a mindentudó Isten terveiben minden ember egyéni sorsa, üdvössége vagy elveszett volta eleve el van döntve, el van rendelve, “meg van írva” megmásíthatatlan végzet gyanánt.
Az ezotéria szerint a köztes létben, a reinkarnáció előtt saját felsőbb énünk tervezte meg életünket, így íródott meg saját, egyéni sorsunk.
Ha ez így van, akkor szerintem joggal merül fel a kérdés: ha már minden eldőlt, akkor miért élünk?
Ez alapján nem vagyunk többek, mint valamiféle bábuk, marionett figurák. Nem lehet, hogy már maga az alap rossz, és erre a rossz alapra próbálunk kártyavárat építeni?
Kevés ember él olyan életet, amilyet szeretne. Sokan azt érezzük, hogy az életünk komoly erőfeszítéseink ellenére sem közelíti meg azt a szintet, amit szeretnénk. Elképzelhetőnek tartom, hogy gyakran merül fel a kérdés: miért van ez így, mit kellene tenni, hogy máshogy legyen?
Úgy gondoltam, valamiféle sorsnak, sorsszerűségeknek lennie kell, de hogy megváltoztathatjuk-e sorsunkat, van e szabad akaratunk, vagy a sorsunk eleve elrendelt? Erre keressük a válaszokat két csodálatos mester, Adamus Saint- Germain és Edgar Cayce segítségével.
A jövő eleve elrendelt?
„Nem…” (Mondja Adamus Saint- Germain az angyali Bíbor Tanács professzora, mestere és tanítója, aki Geoffrey Hoppe és Linda Hoppe médium-on keresztül közvetíti üzeneteteit. Ezek az üzenetek az „Éld meg Istenséged” c. könyvben találhatók….és így folytatja:
“Ám ha készítenénk egy felmérést, azt látnánk, hogy az emberek 99,7%-a úgy éli az életét, mintha az lenne!
Hagyják, hogy aspektusaik irányítsák őket és hagyják, hogy történjenek velük a dolgok. Azt hajtogatják, hogy „Ez a karmám.”, vagy hogy „Isten akarata:” – még ha nem is ezeket a szavakat használják, a lényeg, hogy nem vállalják a felelősséget életükért. Mennyivel egyszerűbb azt mondani, hogy „- A sors akarata.” ha valami nem úgy sikerült ahogyan szeretted volna, mint az, hogy szembe nézz tetteiddel!
Meglehetne ezt változtatni, de ezt a legtöbb ember nem szeretné. Főként azért, mert a vallás és a spirituális meggyőződésük fogva tartja őket. Ezt tanulták, ezt gyakorolják nap, mint nap, mások által kitalált dogmákat követnek, amit sorsnak neveznek és ez, valóban megteremti a sorsukat. Egy rosszindulatú Istent feltételeznek, aki fentről eldönti a sorsukat és soha nem ismerteti velük a játékszabályokat! Bármennyire is korlátozott az elme, nem kell hozzá túl sok ész, hogy egy pillanatra megálljunk és elgondolkozzunk azon, hogy miért is tenné ezt? Semmi értelme az egésznek, ám a programozás, a hipnózis, és a fátylak olyan erősek, hogy az amúgy értelmes férfiakat és nőket is ostobává teszi!”
A szabad akarat, vagy a sors erősebb?
„A szabad akarat mindig erősebb, mint az eleve elrendelt sors”
Mondja Edgar Cayce, aki egyszerre volt orvosi diagnoszta, próféta és a bibliai szeretet elkötelezett hirdetője, látnok, akit a XX. század Nostradamusaként tartanak számon. Noel Langley: Edgar Cayce a reinkarnációról c. könyvében így ír a sorsról:
„Nem lehet annyi régi adósságot felhalmozni, hogy a lélek a végén ne tehessen mást, mint szüntelenül fizessen, fizessen és fizessen.”
De azt is tudomásul kell vennünk: lélek a fejlődésre gyakran választ olyan módot, amelyet a tudatos elme nem ért meg azonnal. A vak ember például, akit Krisztus meggyógyított, nem a bűnei miatt lett vak, hanem mert lelke a vakság élménye által tartást kapott. Nagyon fontos ezt az alaptételt megérteni és elfogadni. Bármekkora kutyaszorítóban találod is magad, te intézted úgy, hogy odakerülj – azáltal, hogy korábban nem vettél tudomást a törvényről. Bármilyen törvényt szegtél meg, saját szabad akaratod ellen vétettél, a Teremtő által rád ruházott szabad akarat ellen. A te választásod, hogy éppen ott légy, ahol vagy. Ez legalább annyi méltóságot és önbecsülést ad, hogy tudd: saját hibáidat te követted el – viszont megdől a gondosan megfogalmazott kifogás a bosszúálló Istenről, aki dühöngő őrültként téged szemelt ki áldozatául, és egy kegyetlen bábjáték forgatókönyve szerint rángatja sorsod láthatatlan szálait. A gondolat, hogy ezt a tökéletesen működő Naprendszert egy félelmetes, bosszú- álló Isten irányítja, körülbelül olyan képtelenség, mint azt képzelni, hogy a börleszk filmekből ismert kétbalkezes zsaru képes lenne megindítani az órák óta bedugult forgalmat egy nyolcsávos autópályán. Ezért van az, hogy az igazi vallások felvilágosult tanításait sosem lehetett összhangba hozni az eredendő bűn és a tüzes pokol dogmájával.”
A látnok próféta Edgar Cayce, egyetlen Istent ismert: egy végtelen kegyelmű, szerető Istent, aki mindannyiunknak már régen megbocsátott. Mindenekelőtt ezt az alaptanítást kell szem előtt tartanod kedves olvasó, mielőtt belemerülsz olyan téves tanításokba, ami teljesen téves útra visz.
Összegzés:
Mit tehetünk a szabad akarat eléréséért, életünk jobbá tételéért?
Ne mutogassunk másra, Ne másban keressük a hibát, Ne másokat okoljunk a sorsunkért, hanem vállaljuk a felelősséget jelen helyzetünkért, és az életünkért.
Mindenkinek van sorszerűség az életében, mindenkinek van sorsa, hiszen “megírtuk” valamikor, de ez csak egy döntés volt, ami megváltoztatható, és a változtatás eszköze nem más, mint az önismeret. És ha csak annyit érünk el, hogy kicsit visszahozunk gyermeki énünkből, és mindennapjainkat egyre jobban átjárja a kíváncsiság, az érdeklődés, az önfeledt öröm, ha úgy tudunk rácsodálkozni a világra, mint ahogy 1 évesen már tudtunk, ha olyan lelkesen tervezzük az életünket, mint ahogy azt gyermekként tettük, akkor azt hiszem, hogy sokkal boldogabbak lehetünk. De ha kutatunk, keresünk, megismerjük valós énünket, és rátalálunk a bennünk élő gyermekre, életünk teljessé válik. Megszűnik a megfelelési kényszer, az esetleges alávetettség, helyreáll az önbecsülésünk, az empátia magunk és mások iránt, és így visszatalálunk önvalónkhoz, tudatosságunkhoz!
Nem véletlen a mondás: minden ember a saját maga sorsának a kovácsa!
Ismerd meg önmagad! Éld meg Istenséged! Indulj el a Tudatosság felé! Nem kell mást tenned, mint megfogadnod és gyakorolnod Jézus tanítását!
Kérjetek! Keressetek! Zörgessetek!
Tudom, hogy sok sors, családi élet, annyira összekuszálódott, hogy azt látjátok, már-már nincs kiút a problémákból. De van! Keressétek újra a megoldást! Tudom, hogy van olyan közöttetek, akit az anyagi gondok hullámai már-már elborítanak. Van olyan, aki a rászakadó csapások súlya alatt érzi úgy, hogy nincs tovább. Van, aki egyre gyengülő erővel birkózik a feladataival, vagy egy titkos bűnével, s már úgy érzi, nem bírja tovább. Éppen az ilyeneket bíztatja Jézus a tanításaiban: van segítség a számodra is, csak kérjed újra, keresd újra, zörgess érte még jobban!
Az életem során sokszor éreztem én is úgy, hogy nem megy tovább… és akkor újra kértem, még jobban kértem, kerestem és zörgettem. Tudom, most sokan arra gondolnak, hogy volt már olyan tapasztalatuk az imádsággal kapcsolatban, ami ennek az ígéretnek az ellenkezőjét bizonyította. Az, hogy kért valamit és nem kapta meg. Keresett és nem talált. Zörgetett, de hiába.
Talán azért, mert nem érkezett még el az ideje annak, hogy Isten megadja, amit kért tőle valaki. De a késedelem még nem jelent visszautasítást. Lehet, hogy mást kap, mint amit kért, mást talál, mint amit keresett, de egy bizonyos: Mindig azt kapja, ami az adott időben a legmegfelelőbb számára.
Hányszor előfordult, hogy gyermekeim, míg kicsik voltak, itt a kertben kértek tőlem a fáról egy-egy pirosodó gyümölcsöt. De én tudtam, hogy még éretlen és, elrontaná a kis gyomrukat. Azt mondtam ilyenkor: az a gyümölcs a tied lesz, ne félj semmit, megkapod, amint megérett.
Bízz abban, hogy minden a megfelelő időben érkezik az életedbe!
Csak egy kicsit fejlődnöd kell hozzá! Azt a kis fejlődést pedig nem ugorhatod át, különben mire lenne jó az egész? Tudnál igazán élvezni valamit, ami az öledbe hullik, anélkül, hogy a minimum erőfeszítést megtennéd érte? Lehet, hogy rövid távon igen, de hosszú távon kétlem… Hallgass a belső iránytűdre, bízz az életed történéseiben, és sokkal könnyebben fogod megtalálni az utad!
Az időzítés nagyon fontos ebben a folyamatban is, és ne kételkedjetek, amikor eljön az idő, mert mindenki a valódi fényében fog ragyogni. Addig is ne engedd, hogy kihunyjon a fény (ill. hogy elhalványuljon).
…és ne feledd! “A szabad akarat mindig erősebb, mint az eleve elrendelt sors…”
(Életfestők)