2024.07.15.

Kos újhold a várakozások újholdja, lélek megújító ereje.

Napfogyatkozással születő Újhold – 2024. április 8. 20:21.

Napfogyatkozással járó Újhold a kos jegyében az őket hátulról támogató még halak jegyében lévő Marssal, aki már szinte együtt áll Szaturnusszal, amiben önmagában ott egy mély tapasztalás.

Ezzel az Újholddal egy nagyon új minőség indul útjára. Az Újhold maga születés, amikor a lélek megújul, de most ez a testiség egyidőben való megújulásával történik a Napfogyatkozás által, melynek a mélyében a valódi tiszta bölcsesség bontakozik ki.

Az erő (Mars) indítja ezt a születést, de ez nem a nyers erő, hanem az erő bölcsessége, (Szaturnusszal együtt álló Mars a halakban), ami a lélek legtisztább mélységéből, a halak Neptunuszból és egy újonnan születő szellemiségből, az Uránusz-Jupiter már szintén érezhető együttállásából támogatva indul, hiszen Neptunusz és Jupiter uralják a kos jegyét uraló halakban járó Marsot. Vagyis egyszerre a lélek legmélyének bizonyossága és annak tudatossága történik. És ez csak a fizikai sík rezgése. Ez az Újhold tehát nagyon magas energiákat mozgat meg már a hétköznapok szintjén is.

Ha tudjuk rendezni magunkat, helyére rakjuk magunkban kik is vagyunk valójában, mivel az Újhold a 6-os házban áll fel, akkor érthetjük meg ennek a fizikai síkon is nagyon magas rezgésű születésnek a szellemi hátterét is egyben.

Ez pedig nem másról szól, mint az önmagadra való visszaemlékezésről, a bentről, az abszolút mélyből, nemcsak lélekből, hanem a belső isteni gyökérből való emlékezést. Mert az Újhold a Visszaúszó Halak fonalában születik. A Visszaúszó Halak az eredendőre való visszaemlékezés, ami nagyon nagy távlatokat és belsőt nyit meg egyszerre.

A belsőt, aki már tudja, hogy kicsoda, hiszen végére ért közben a beavató útnak, és a távlatokat, mely egyszerre a lélek mélyére, a mozdulatlanba és ki az univerzum teljességébe vezet. Itt tehát ezzel a Napfogyatkozással járó Újholddal egyszerre értődik meg, hogy honnan jössz, milyen utat jártál végig és hová tartasz. Vagyis, ha csak egy pillanatra is, de feltárul, hogy az Univerzumnak nem csak a része vagy, mely körbe ölel, hanem te magad vagy az Univerzum, aki él és tapasztal. Vagyis feltárul, hogy minden történés ennek a nagy tökéletes rendnek és tervnek a menetén zajlik.

Annyira fogod tudni ezt megérteni amennyire rendben van az életed, de a lényeg akkor is feltárja magát, hogy semmi sem a véletlen műve, és minden a nagy utazásért van, a tapasztalásért, tanulásért, megélésekért.
Tóth Gabriella Csillagtenger

Megerősítés: 8 életlecke, amit csak a fájdalom képes megtanítani.

1.Mindannyiunknak vannak fájdalmai, be nem gyógyuló sebei, bánatai, kételyei. A bánatot, a fájdalmat nem lehet elkerülni, és nem is szabad. Hozzánk tartoznak. Át kell ölelnünk sértettségünket, szomorúságunkat és kételyeinket, tanulnunk kell a bántásainkból, szívfájdalmainkból és aggályainkból, és amikor már nincs szükségünk rájuk, el kell engednünk őket.
2.Mindannyiunkban vannak szeretet-harapásnyomok, fenntartások, pótolhatatlannak látszó veszteségek, és tévhiteinkkel elpalástolt magány. Nem szabad félnünk, sem magunkban hordani a bűntudatot vagy múltbeli hibáinkat. Ezek mind bizonytalansághoz vezetnek. Nem szabad lefeküdnünk a problémáinkkal, elaludni rajtuk, kezdetben puhának tűnő párnáikon. A döntéseinket a lelkünkkel kell meghoznunk. Biztosítanunk kell, hogy elménk és szívünk egyensúlyban legyen. Így tudunk összegződni Istennel…
3.Abban a pillanatban, amikor elhisszük, hogy valami nincs rendben, világunk összezsugorodik, és elveszítjük önmagunkat a fájdalom elleni küzdelemben.

4.A bántásaink, a sérüléseink és a kételkedéseink nem mi vagyunk, de ha eltemetjük a bánatot egy kétségbe, akkor összefonódnak a lelkünkben, és a szomorúság a kétely részévé válik. Ha egyszer magunkba temettük, nehéz megtalálni –és még ha megtaláljuk is–nehéz kitörölni. Sokan közülünk meg sem próbáljuk, olyan mélyre vannak temetve.
Azokban a pillanatokban, amikor negatív gondolatok kerítenek hatalmukba, tanulnunk kell belőlük, majd lecsendesíteni, nyugalomba helyezni őket. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket– negatív gondolataink, érzéseink, valamint múltbeli hibáink– démonainkká válnak, amelyekkel szembe kell néznünk. Ilyenkor a végtelennek látszó küzdelemben sokszor legnemesebb részeinket –csapatainkat– is feláldozzuk a győzelem érdekében.

5.Mindig egyre jobban kell fájnunk a fejlődéshez. A fájdalom egyre elviselhetetlenebb, de sokunknak nincs más út. Mivel emberek vagyunk, néha bántani fogunk másokat, de ezt soha nem szabad szándékosan megtennünk. Ha elfutunk, elrejtőzünk a bántások elől, egy másik napra halasztjuk a megtanulandó leckét. Nem szabad elodáznunk a kellemetlenségeket, mert az idő felerősíti azokat.

6.Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy félelmeink és kételyeink nap mint nap velünk vannak. Minden nap meg kell vívnunk velük egy proxy-háborút. Mindent bevetnek; ez megkönnyíti az ellenük való küzdelmet. A felgyülemlett félelmek és kétségek idővel felerősödnek. Ha nem csak az általuk felkínált lövészárkokért harcolunk meg, hanem a teljes frontvonalon támadjuk őket, akkor győzni fogunk.

7.Az ellenük folyó sikeres hadjárat része, hogy meg kell becsülnünk és hálásnak kell lennünk azért, amink és akink van, nem szabad gyászolnunk, amit elvesztettünk, és nem szabad arra vágynunk, amink nincs. Ha energiát pazarolunk a negatívumokra, vagy a hiányokat próbáljuk nem létező lelki eszközeinkkel tömködni, nem marad energiánk a pozitív dolgokra, az élet szépségeinek megpillantására, és elveszítjük azt is, amink van. Nem tudjuk megváltoztatni az elkövetett hibákat, de azt megtehetjük, hogy többé nem követhetjük el ugyanazokat. Tanulnunk kell belőlük, különben semmit nem adnak hozzá jellemünkhöz; sőt inkább elvesznek belőlünk (karmikus lenyomat).

8.Megpróbálhatjuk elkerülni egy helyzettel való szembenézést, hogy elkerüljük a sérüléseket. Fölösleges, amikor a helyzetet már nem lehet elkerülni. Minden alkalommal, amikor késlekedünk a helyzettel való szembenézéssel, fokozódik a fájdalmunk, amikor szembesülünk vele. Csak akkor léphetünk tovább életünk következő és szükséges szakaszába, ha van bátorságunk szembenézni vele. A mi választásunk az, hogy szembenézünk bármivel, amivel szembe kell néznünk– ami a könnyebbik út–vagy hagyjuk, hogy a sors nézzen szembe helyettünk, ami a nehezebb–súlyosabb megtapasztalásokkal kikövezett– út.

Késmárki László:A gyógyulás kulcsa A pszichoszomatika nagy könyve Ankh Kiadó 2023.

error: Content is protected !!