Nincs ezen a földön tökéletes ember
Mindenki más, ettől színes ez a világ
Ha akarunk, bárkiben találhatunk hibát.
Néha ölni képesek a kimondott szavak
Pusztulást hoz magával a gyűlölet és harag
Ne ítéljünk, ne törjünk pálcát más felett
Ne ejtsünk egymáson soha többé sebet.
Aki nemcsak a szemével, a szívével is lát
Abban van egy igazi érték: az elfogadás
Ha örömöt okoz, hogy gúnyt űzünk másból
Vajon mi marad majd ebből a világból.
Sun Belle
Alázat:
Ha elutasítok valamit a másikban, ha különbnek gondolom magam nála, ha nem értek egyet vele….mégis nyitott maradok arra, hogy lehet van nála valami, amire szükségem lehet, amiből tanulni tudok, ami hozzátehet az én utamhoz.
Valami…amit ő mégis jobban tud, mint én. Már csak pont azért is, mert más minőségeket jelenít meg, mint én, más tapasztalati út van mögötte.
Mert a “mindent jobban tudok” arroganciája nemcsak másoktól választ el, hanem önmagamtól is.
Bizonyos kapuk csak úgy tudnak megnyílni, ha én is megnyitom magam és átadom az irányítást a magasabb erőnek. És engedem, hogy pont azon az úton, pont abban a formában érkezzen meg hozzám a kegyelem, ahogyan szükségem van rá.
Botos Orsolya
Megerősítés: És milyen az önazonos nő? (…) Legelőször is: az önazonos nő jól érzi magát a bőrében. Nem azért, mert sikeres, és nem azért, mert a férfiak figyelmét magára tudja vonni (erre különben sincs szüksége, mert ez a figyelem provokálás nélkül is az övé), hanem mert önmaga. Az önazonos nő már elég jól ismeri és szereti önmagát olyannak, amilyen.
De ha mégsem, attól sem lesz rögtön depressziós, és nem esik kétségbe saját értékeit illetően.
Ezért nem tudják elbizonytalanítani a férfiak (vagy még inkább nőtársai), de nem tudják manipulálni a különböző trendek és divatok vagy a médiában, színes magazinokban kínált fogyasztói modellek sem.
Számára a fogyasztás nem célt, hanem kínálatot jelent, amiből saját ízlése, kedve (meg persze a pénztárcája) szerint válogat. Nem mások elvárásai, hanem saját belátása alapján dönti el, vagy szánja rá magát, hogy bármin (életén, saját magán) változtatni akarjon (és tudjon is). Ezért nem vágyódik arra, hogy mindenkinek tessék és elfogadják, de ő sem akar mindenkit szeretni és elfogadni. Önazonosságából fakad tesi-lelki-szellemi autonómiája éppúgy, mint a vonzereje.
És a kettő harmóniájából következik, hogy egyformán képes az alkotó egyedüllétre, de a másokkal való örömteli együttműködésre is. Idézet Polcz Alaine Befejezhetetlen című könyvéből