Valójában a sértődés nélkül sokkal boldogabbak lehetnénk! Ez egy buta “találmánya” az egónak.
Amikor valaki megsértődik, azt gondolja, hogy megmutatja az erejét, pedig épp a gyengeségéről ad hírt.
Miért?
Mert miközben a sértődős azt reméli, hogy most megmutatja, kicsoda ő, és hogy vele nem lehet csak úgy “packázni”… és megsértődik, valójában szenved. Sőt: senki más nem szenved jobban nála. Az is lehet, hogy más nem szenved, csak ő maga.
A szenvedésével akar hatást gyakorolni a környezetére!
(Olyasmi ez mint egy éhségsztrájk: sosem értettem, miért akar valaki önmaga kínzásával másokra hatást gyakorolni?)
A sértett, egy áldozat! Az áldozat pedig sosem győztes. Áldozati szerepből “csatákat nyerni” szinte egyáltalán nem lehet, hiszen, durcásan erőt fitogtatni, csupán a vagdalkozással egyenlő tettekre sarkall.
Egy tudatos partner ezt pontosan tudja, épp ezért a sértődéssel egy tudatos emberre hatni nem lehet.
Miért? Hogyan kezeld a sértődést?
(Láss mögé, milyen vagy, amikor Te sértődsz meg, és nézd meg, milyen energiákról tanúskodik a másik ember sértődése!)
Olvass tovább!
Mire jó a sértődés?
A sértődés nem nemfüggő. Sok férfit ismerek, aki gyakrabban sértődik meg, mint a nők.
Miért sértődnek meg az emberek?
2 okuk lehet rá valójában:
1. Ha valaki olyan pontjukra tapint, amire nem számítottak.
2. Ha valaki szándékosan gonoszul bántja őket.
Mi történik az első esetben? Miért ad okot a sértődésre, ha érzékeny pontra tapintanak?
Mert az emberek nincsenek egészen kibékülve önmagukkal. Saját hibáikat nem szeretik, nem fogadják el, és szeretnék, ha ezek mások számára is láthatatlanok lennének.
Mindaddig míg el is hiszik, hogy hibáik nem feltűnőek és nem okoznak “bajt”, addig minden rendben. Azonban amint valaki humorosan, vagy tárgyilagosan, esetleg gorombán rávilágít egy-egy ilyen hibájuknak gondolt jellemvonásra, azzal olyan, mintha leleplezték volna őket.
Ez fájhat akkor, ha utálják azokat a hibáikat. Logikus reakció lehet a sértődés.
A sértődés egy elég erős energia. Hatással van mind a két félre. Arra is aki megsértődik, és a sértegetőkre is.
Mit tegyél, ha Te vagy az, akire megsértődtek?
A sértődés egy játszma. Döntsd el, hogy belemész és szenvedéllyel játszod, vagy bele sem mész!
Ha belemész: tarts tükröt, sértődj meg Te is, de látványosan…. – és így eljátszotok majd egy ideig.
Ha nem mész bele, akkor kérj bocsánatot, és egyszerűen lépj tovább! Ne engedj teret a sértődésnek, még akkor sem, ha dagadni kezd. Ha végképp rád borítják azt a bilit, mondd ezt:
“Rám zúdíthatod minden haragodat, és igazad is lesz, de nem foglak kevésbé szeretni! Vagy, akár nevethetünk is rajta, a Te döntésed!”
A hatás nem marad el. Először bennakad a szó, aztán, miután elmarad a közönség a hisztihez, meg is szűnik a hiszti. Jöhet az, hogy: “Ha akarod megbeszélhetjük, ha fontos annyira….”
Én semmiképp nem mennék bele egy kiengesztelősdibe sem. A kiengesztelősdi egy újabb játszma, ami nem megoldja, hanem csak tovább mélyíti a problémát és kihegyezi a hatalmi harcokat. Mert a sértődés valójában nem rólam szól, hanem annak a szenvedéséről, aki megsértődött. Biztosítanám szeretetemről, és arról, hogy ha már megunta, akkor meg is beszélhetjük, de semmiképp sem fogom hagyni, hogy a kedvemre rátelepedjen.
Nálunk a gyerekek hisztije is így “kezelődik”. Nem is hisztizünk, nem éri meg.
Nagyon fontos! Vigyázat – csapda!
Az, hogy nem mész bele a játszmába, az nem azt jelenti, hogy nem is fordítasz rá figyelmet! Ha nem fordítasz rá figyelmet, akkor nem kezelted sehogyan, és azzal ártasz a legtöbbet!!!!
Kell rá figyelned, a sértett tudomására kell hoznod, hogy látod és érted, mi történik, de nem tartod célravezetőnek, hogy felvedd a kesztyűt.
Sokan szúrják el a kezelést azzal, hogy nem vesznek tudomást a jelenségről. Ezzel azonban azt érik el, hogy a sértett még jelentéktelenebbnek fogja érezni magát. Ezt ne kövesd el vele szemben! Hiszen ő fontos!
Mi van, ha valaki szándékosan és gonoszul meg akar bántani téged?
Szerinted, ha ezt teszi, mi a célja?
– Le akar győzni, gyengíteni akar… (hát jó, ha tudod, azért jó neki, ha gyengít, mert valójában túl erős vagy hozzá! Ugyanis, aki szándékosan gonosz, az épp sértett és SZENVED!)
– Vagy épp ő követett el ellened valamit, csak azt nehéz bevallani, így hát inkább keresi benned a hibát, hogy önigazolást találjon a saját tetteire – vagyis ismét csak SZENVED!
Aki bántani akar, az valójában szenved.
Szerinted milyen reakciót vár tőled?
…hogy megsértődj! … (gondolja: Yess! … és ha te megsértődsz, ő tudja, hogy szenvedsz, áldozat vagy, és gyenge. Vagyis fölénybe kerülhet)
Mit tegyél?
Hát ne sértődj meg!!! Semmiképpen sem! Nevess egyet, és mondd ezt:
“Nahát, igazad van, kösz, hogy erre rávilágítottál, ezt érdemes megünnepelni!”
vagy mondd ezt (tegnap tanultam, nagyon tetszik, nagyon hatásos):
“Téged vagy az Isten küldött, vagy egy szélhámos vagy!” – és nevess!
Lefegyverezted, mert nem azt tetted, amire számított, és mégsem voltál vele sem sértő, sem gonosz, sem nem ítélkeztél felette.
Csak a szeretet vezessen! A sértődés semmire sem visz, csak jelét adja a szenvedésednek, és még nagyon sok kellemetlen percet, órát is okoz.”
Megerősítő áldás: Hiánytalanul.
Ha majd az ünnepi asztalnál mindenki ott lesz,
aki hozzád tartozik, akit önzetlen szeretsz,
akkor tedd össze a két kezed, s mondj el egy imát,
azért, hogy még részed lehet a hiánytalanság.
Ha körülvesznek mindazok, kik felnéznek reád,
kiknek mindennél többet ér, hogy együtt van a család,
egy percet sem tétovázz, mondj el egy imát,
és köszönd meg Istennek, hogy kegyes volt hozzád.
Mert egyre sokasodnak, kik többé már nem élhetik át,
mily nagybecsű érzés, ha együtt van a család,
s ha egymás szemeiben nem könnycseppeket látnak,
ha nem azt az örömöt, amire mindannyian vágynak.
Tudnod kell, hogy egy napon majd te is az leszel,
akinek hangtalan szavára már senki sem felel,
s akinek felhőkbe bújt égi lénye szomorúan látja,
hogy tűnt feledésbe egykori hiánya.
Kun Magdolna